Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

2008. március 22., 110328 km
Szombat van, a Ferrarik az edzésen éppen szétkalapálták a mezőnyt, mihez lehet fogni ilyenkor? Nézzünk át a sógorékhoz, az idő tűrhető, az Alfa alig várja, hogy indulhasson...

Mire Pozsonyba értünk, már azt is kigondoltuk, hova megyünk - ezúttak a mayerlingi tragédia színhelyét látogatjuk meg. Mivel majdnem tíz óra volt, mikor indultunk, pozsonyban vettünk 261 koronáért tíz napos osztrák matricát, a faluzás ilyenkor megduplázza az utat. Mivel novemberben végre elkészült az osztrák autópálya Pozsonyra kapcsolódó szakasza, rögtön ki is próbáltuk. Meglepően kevés volt az autó, így nagyon simán jutottunk előre, bár érzésre sokkal hosszabb volt az út, mintha faluzva mentünk volna. Több tíz kilométerrel hosszabb az új szakasz, cserébe viszont nem kell sorakozni, lámpánál zöldre várni. Szabályok szerint autózva 51 perc alatt értünk Vösendorfba, a shopping citybe, ami nem egy rossz idő, faluzva ha jól emlékszem 2 óra szokott lenni. Ami nem volt teljesen jó, hogy a Garmin az új utat egyáltalán nem ismerte, így sokszor a levegőben úsztunk és nem lehetett rábízni magunkat. Az A4-re érve újra minden rendben volt.

Vösendorfban egy gyors megálló következett, a Nordsee-ben egy kis halat ebédeltünk 19 EUR-ért, majd Mödlingbe navigáltunk.

Mödlingről a KD kézikönyv semmit nem ír, így bízzon az ember a mai kommersz utikönyvekben... Minden esetre a Garmin ismerte a Huszártemplomot (Husarentempel), így a könyvre nem is volt szükség, a történelmi hátteret Éva úgyis fejből fújja. Mödling egész hangulatos hely, főleg a templom felé vezető fákkal övezett rész. Ennek ellenére meglepetésként ért, mikor a Garmin kijelentette, hogy megérkezünk, ugyanis az erdő szélén voltunk, ahonnan gyalog kellett tovább menni.

Picit meg is ijedtem, hiszen nem voltam erdei túrához öltözve, ráadásul az idő is olyan volt, hogy bármely pillanatban eleredhet az eső. Ennek ellenére nekivágtunk, bár nem nagyon sejtettük, merre kell menni, hiszen a turistautak jelölve voltak, csak éppen nem volt kiírva, hogy hova vezetnek. Fél óra bandukolás után az ösvényünk ismét lejteni kezdett, ezért elhagytuk és próba szerencse alapon a bal ösvényen elindultunk felfele. Jó tíz percnyi emelkedés után az út kiszélesedett és a hegy tetején megláttuk a templomot. Ismét letértünk, hogy toronyiránt egy nagyon igényes emelkedőn győzzük le a hegyet. Itt már húsz lépésenként meg kellett állnunk, a tél alaposan kikezdte az amúgy se túl fényes kondíciónk. Az utolsó lépéseket már csak alapos koncentrálással tettük meg, a lábaink már inkább más foglalatosságot kerestek volna.

Odafenn aztán végre kifújhattuk magunkat, bár itt is elakadt a lélegzetünk. Itt azonban más miatt - a tempomból fantasztikus kilátás nyílt Bécsre, az egész város a tenyerünkön hevert. Leültünk a padra és Éva elmesélte a hely történetét. Mödling több, mint ezer éve lakott, ill. akkortól vannak írásos emlékek. A múlt században főleg Bécsnek, illetve a bécsi erdőnek köszönhetően volt kedvelt. Az általunk meglátogatott Huszártempom 1813-ban épült és nem tipikus templomot kell elképzelni, hanem egy klasszicista, nyitott épületet, vastag oszlopok által tartott háromszög alakú homlokzattal. A templom lényege a fantasztikusan kiválasztott hely az Anninger fennsíkon, mintegy modern Olümposzként emelkedik ki a varázslatos fák közül. Az Aspern és Deutch-Wagrami harcok, illetve az ott elesettek emlékére épült. A legenda szerint Prince Johann of Liechtenstein az életét megmentő 4 huszárja emlékére nevezte el Huszártempomnak. A templom felirata is osztrák hazaszeretetről szól - A császárért és hazáért. Az osztrák monarchia kiváló nemzeteinek emlékére.

Látogatásunk fő célja Sissi magyar királynő egyetlen fiának, Rudolf tragikus halálának megismerése volt. A Huszártempom volt az hely, melyet Rudolf 1888-ban kiszemelt öngyilkossága színteréül. Az oltárszerű templomban állva a város felett, a tiszta levegőt mélyen beszívva és az örökzöld fák suttogását hallgatva egy lépéssel közelebb kerülhetünk, hogy megértsük a herceg döntését. Pisztolygolyó által kívánt meghalni, mintegy szimbolumaként a II. Vilmos által színrelépő politika, illetve a monarchiát fenyegető háború ellen. Rudolf viszont túl gyenge volt, hogy megtegye a végzetes lépést, ezért társat keresett egy közös öngyilkossághoz. Mizzi Caspar volt a kiszemeltje, a "madam", aki élete utolsó éveinek oázisa volt, de Mizzi kinevette és nem volt hajlandó hallani sem a halálról.

Egy évvel később aztán megtalálta a támogatást Mary Vetser 17 éves bárónő oldalán és bekövetkezett a mayerlingi tragédia néven ismert talány. Máig nem lehet tudni, gyilkosság vagy öngyilkosság történt, illetve ki kinek a keze által halt meg.

Utunk Mayerlingbe vezetett, ahol a vadászkastély, túránk fő célja a husvéti ünnepek miatt zárva volt. Picit elszomorodtunk, hiszen a kép nem lehet teljes, ha nem láttuk a helyet, ahol megtörtént a tragédia. Csináltunk pár képet és megfogadtuk, hogy az első adandó alkalommal visszajövünk.

Mivel Rudolf sírhelyét már láttuk Bécsben, a nap befejezése Mary sírja volt. Mivel a császári család hallani sem akart Maryról, illetve a halálesetre teljes volt az embargó. A halott lányt felöltöztették, a szétlőtt fejre tollas kalap került és a közeli Heiligenkreuzba kocsikáztak, az ottani kolostorba. Valamivel éjfél után értek oda, a fagyos föld miatt nem tudták azonnal eltemetni. Csendőrök segítettek a sírt kiásni, hogy másnap reggel a legnagyobb titokban sor kerülhessen a temetésre és Bécsben megkapják a tömör hírt: Minden elrendezve. Heiligenkreuz máig egy aprócska falucska, az élet a helyi cisztercita kolostor körül zajlik. Keresztény körökben nagyon fontos központról van szó, 2007 szeptemberében a pápa is meglátogatta. A kolostor körül semmi jel nem utal a mayerlingi tragédiára, így nem sokat időztünk itt. A helyi temetőt próbáltuk megtalálni, de eredménytelenül. Negyed óra tekergés után feladtuk, sem a Garmin, sem a térkép nem jelöli a temetőt. Végül a kolostorban
kértünk és kaptunk segítséget, a temető egy rejtett mellékutcácska végén van. Akit érdekel a pontos hely: N48°03.682', E016°08.596'. Aki pedig több információt szeretne, megtalálja például itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Maria_von_Vetsera.

Hazafele még megálltunk Badenben, a híres fürdővárosban, de az erős szél miatt inkább az kellemesen kifűtött autóból néztünk körül. Fél hatkor értünk haza, valamivel több, mint 300 km-t tettünk meg.

a mai napon végre rászántam magam a légszűrőbetét kicserélésére.
szomorúan tapasztaltam, hogy valaki előttem túlhúzta a bilincseket, s csőcsatlakozó megrogyott, s ott fals levegőt és így port is beszívhatott a motor

Egyszerű napnak indult a délután.Úgy volt,hogy csak felkerülnek a matricák a kocsira és kész.
Nos,ez meg is történt:Alfa City a hátsó szélvédőn :-) Sőt kicserélődött a rendszámkeret is,amit Kapos óta hordozok a csomiban.És még cserés lett az órapanel is:bódottá :-)
DE egyszer csak sokan lettünk és mindenki hozott magával valami italt és azon vettük észre magunkat,hogy műhely-buli kerekedik.Pezsgő,pálinka,süti meg ilyenek.Gyorsan hazavittem az autót és visszabicikliztem

A vásárlás óta felmértük a helyzetet, ami korántsem olyan elkeserítő mint gondoltam.Noha az olaj csak 2 helyen folyik (Orrán és száján) :) nagy gond nincs, szimmeringek gyűlnek, és készülünk a nagy felújításra.Miután a cél a pálya-szlalom versenyre alkalmas autó létrehozása, a moci után egyből a futómű kerül górcső alá.Egyenlőre csak a gátlólk és a szilentek cseréje biztos, a rugók és a torziósrúd cseréje egyenlőre nyílt kérdés.

Beszereltem az új pollenszűrőt. Már ideje volt cserélni, mivel teljesen tele volt magokkal, szeméttel, szerintem már a levegőt sem nagyon engedte át.

Sikeresen átkergették műszakin az autóm. Kellettek bele első lengéscsillapítók, szilentek lettek cserélve, kijavították a légzsákhibát, és pár apróságot is megjavítottak. Jah, és elvitték vizsgára. Három napot voltam autó nélkül, de megérte. Most nem kopog a futómű, nem pattog el az úton, és nem világít a hülye légzsákhiba lámpa a műszerfalon.

Ideje volt, vittem. Az átnézés mellett volt pár kérésem még.

BG: Állítsák be a jobb oldali ajtót, mert nehezen csukódik és be is ázik.
CSB: Újraprogramoztuk az ablakot, mostmár jobban zár, de a gumikédereknek még be kell járódniuk. Egyébként jó hogy beázik, ugyanis keretnélküli az ajtó.

BG: Nyiszorog a vezetőülés kanyarokban.
CSB: Nálunk nem jelentkezett.

BG: Ha már úgyis lent van a kerék, cseréljék fel az első és a hátsókat egymással.
CSB: Oké, ezért felszámolunk 4500 Ft-t.

BG: Remeg a fék, nagy tempónál durván, lassú haladásnál finoman hullámzik.
CSB: Ránézésre a fék 20.000es állapotnak megfelelő. Importőri utasításra nem cserélhetjük ki garanciában, mert ez kopo forgó alkatrész és Te vezetsz szarul. Tehát az új tárcsa 26.000 Ft / db, a betét 26.000 Ft / gar, összesen cca 75.000 Ft + munkadíj. Hoznál féket, nem kell ennyiért ez a szar gyári? Ja, hát azt az importőrnek kell jóváhagynia, mert nem szereti az ilyet.

Azt hiszem hülyének néznek mindenkit itten..

Tegnap reggel 8kor indultunk Nessi-t keresni:) 300km-t mentünk a tóhoz kanyargos szerpentineken és falukon keresztül, de megérte mert sok szép tájat láttunk és a GTV-t is nagyon élveztem. Úgy feküdt a kanyarokban ahogy kell. A motor is szépen muzsikált. Nézelödtünk, sétálgattunk majd indultunk vissza. 350km-t jöttünk visszafele, kerültünk hogy autópályán és autóúton jöhessünk visszafele. Ez fogyasztás szempontjából nagyon jó volt. mert indulás elött szinte üres jelzésnél 58 litert tankoltam és most még majdnem negyedig van. A nagyobb sebességnél viszont bebizonyosodott két probléma amit már sejtettem: 1. A vezető oldali elektromos ablakot meg kell csinálni mert nem zár be teljesen és erős szélhang van 140-150 körül. 2. A felniket görgöztetni kell, kicseréltettem a tengelyeken de az eredmény ugyanaz.

Ma megejtettem a tavaszi nagy polírozást ami nagyon jól sikerült, leszámítva egy két kő felverődés kivételével tip-top lett a verda. Ezt követte egy alapos belső - külső nagy takaritás, autó mosás.

Ma végre (sok kínlódás árán) felkerültek a fehér oldalindexek a vasra.... Hozzá kell tenni nagyon is mutatósak vele...:D