Blog
Az első képen egy kardán tengely van elrejtve a képen a szerszámok között :)
Aztán végül helyére kerül a kardán, visszakötjük a váltórudazatot, és a kipufogót.
Tulajdonképpen ezek után víz, olaj a motorba, és már indítottuk is.
Igenám, de itt jött a meglepetés :)
Indítás után hatalmas durranás! Következmények:
A motor ledobta a szívósort magáról, mindezt persze irtózatos durranással prezentálva, amitől
Bányai elvtárs fejbeverte saját magát ilyedtében egy villáskulccsal...(mivel pont oda hajolva hallgatózott.) :D Ezen felül maradandó halláskárosodást is szenvedett (ez néhány perc után elmúlt :) )
Én szívrohamot kaptam, és elkezdtem keresni árgus tekintetemmel a mentők számát a falon,
Mester pedig kiszáltl a kocsiból, odaballagott a motorhoz, és megcserélt 2 gyertyakábelt. :)
Aztán visszahelyezte a szívósort, ezek után a motor szépen beindult. :)))
Elindultunk próbakörre. Sajnos közepes vagy nagyobb gázra élénk rángatással reagált a motor. Miután lecseréltük a gyertyakábeleket, ez a probléma is megszűnt.
Sajnos gyújtás beállító lámpánk nem volt, így csak fülre lőtte be Mester a gyújtást. Mindazonáltal a próbakör után végre megelégedéssel konstatáltam:
Az elveszett paripák mind visszatértek... :)
Újra 3 literes a motor.
A főtengelycsere kész, a motor visszakerül az eredeti helyére...
Az optika engem is levadászott, és a már-már rendhagyónak számító "szöszmötölésemet" (ez a pontos szakkifejezése a tevékenységemnek) rögzítette, eme jól megkomponált képen...
Majd Róbertünk Alfa Romeo-s pólóját láthatjuk, ami igazából Adidas volt, de a betűket felcserélve majd néhányat elhagyva, és néhányat hozzárakva, máris kijön az Alfa Romeo betűsor! :))
A harmadik kép a kedvencem: A 75-ös Alfa éhesen, madárfióka szerűen, nagyra nyitott szájjal várja, hogy a motor végre újra a helyére kerüljön. Ez egy igazi all in one kép: Autó, motor, szerelő... MInden rajta van, amit látni érdemes.
A negyedik képen az egyik szelepdekli nélkül látható a motor.
Mester Úr erőnek erejével feszül a csavaranyáknak, nehogy "kilötyögősödjön" véletlenül :))
Aztán Bányai elvtárs olajdekni tömítést farag,
a harmadik fotó Mestert nyugalmi helyzetben ábrázolja, amint nagy szakértelemmel nézi végig, hogy Robi mester behúzza a mobil szemetest.
A negyedik kép, voltaképpen egy csendélet, melyen Mester éppen az élet nagy kérdésein töpreng.
- A motor kivétele,
- az olajteknő lebontása utáni kupak tanács (balról)(Bányi elvtárs, Mester, Beke Úr).
- én sajnos másnaposság okán már csak a kicserélt főtengelyt tudtam lencsevégre kapni, mert elaludtam, úgy rugdostak ki az ágyból, hogy menjek már befele a műhelybe . :)
Ahogy az előző blog bejegyzésemben is írtam, meg van a 3.0-ás főtengely. Hétvégén sikeresen beraktuk a motoromba. A műtét közben ugyan adódtak komplikációk, de sikerült úrrá lennünk ezeken is. Íme a második főtengelycserém igaz története:
Nekiálltunk kiszedni újra a motort.
Lekötöttük a kipufogót, a kardánt, és ekkor jött a felismerés:
Szét van szakadva az első hardy, plussz a csillag is széttört!
Mióta megvan az autó, azóta volt bizonyos fordulatoknál rezonálás a hajtásláncban. Miután kicsseréltük az eltört csillagot, és a hardyt, mindenféle remegés megszűnt. Kellemesen komfortos lett az autó. Gyanítjuk, hogy valaha valaki szakadt hardyval járt sokáig, és a csillag szerkezete így adhatta meg magát. Ettől aztán valószínűleg a főtengely is kapott ám szép kis ütéseket, és utólag már hiába raktak bele hardyt, a hajszálrepedés már ott volt a tengelyen, és nálam lassan előjött...
A motor kiszedésében Mesternek nagy segítséget jelentett Mr. Csápos Emelő...
A helyzet az, hogy már amikor felkerültek a 17-es TI felnik, már akkor zavart, hogy elég nagy volt a hézag a kerekek és a sárvédő pereme közt... Hosszas vívódás után (pro és kontra elemzés, STEP analízis és költsgéterv elkészítése...:-D) végülis úgy döntöttem, hogy kap egy 3cm-es ültetést a Kuwik... Az eredmény szerintem magáért beszél :-) (Najó, tény és való, hogy rázósabb lett és magas padkákhoz sem kéne túl közel kerülni; de azért vannak előnyei az esztétikai pozitívumon kívül is :-D ) Ja és, ha már úgyis szét volt szedve a futómű, akkor már kicseréltek egy gömbcsuklót is a jobb elején, illetve pótoltak két hiányzó gumiágyat az első tornyokban... :-D
2008. június 11-15.
Végre eljött a várva várt szerdai nap. Kedden nagyon későig dolgoztunk, így a korai indulásból nem lett semmi - Éva még ingeket vasalt, én meg rájöttem, hogy a rosszul visszacsavart szűrő miatt 50 cm víz áll az öntözés szerelőaknájában. 9 óra elmúlt, mire összeszedtük magunkat, telecsomagoltuk a 156-ot és kigurultunk a garázsból.
Aztán már jöttünk is vissza, mert az Éva nem volt biztos benne, hogy a vasalót kikapcsolta-e.
Kikapcsolta. Ezt a kirándulást négyes kirándulásnak terveztük, ezúttal Éva anyukája és egy éves szünet után Corina is velünk tartott.
Mivel a Magas Tátrát az utóbbi pár héltben már kétszer megjártuk az autópályán Zsolnán keresztül, ezúttal úgy döntöttem, hogy másik utat választunk. Az autópályán Szenc (Senec), Nagyszombat (Trnava) után letértünk Nyitra (Nitra) irányába. Ez nem autópálya, hanem autóút, amin soha nem tudom, mennyi a megengedett sebesség, de a többség 130 körül ment, úgyhogy beálltunk 140-re és lassan döcögtünk. Az első gond akkor jött, mikor kifogtunk egy alsó kategóriás seggfejet. A seggfejsége abban nyilvánult meg, hogy a RAV4-es 4 kerekűjét hülye játékokra használta. A játék lényege az volt, hogy a gyors sávban 120-as tempóval előzött, majd a jobb sávba visszaérve nagyon rálépett és elhúzott, majd a következő kamionnál ismét kijött és 120-al ballagott. Jobb dolog nincs is, főleg annak, aki tempomattal próbál 140-el haladni. Mikor eltakarodott előlem, én persze szintén odaléptem, de szinte egyszerre gyorsultunk és annyi plusz erőm soha nem volt, hogy lehagyjam, illetve eléggé féltem, mert nem szórakozott és 180-190-es sebességnél képes volt elém vágni. Mondom ez már veszélyes, inkább hagyom elmenni. Lelassítottam, erre ő is lassított. Mikor 90-re lassított, hogy egymás mellett haladjunk, egy nagy gázzal kilőttem és sikerült egy autónyival megelőznöm 170-ig, így nem tudott elém vágni és végre elhagytam. Amíg vacakoltunk, meg is érkeztünk Nyitrára.
Sajnos az autóút még mindig úgy van megépítve, hogy a várost érinti és 2x is pirosat kaptunk, mire a kedvenc szakaszom elértük. Azért kedvenc a szakasz, mert itt lehet leginkább megőszülni. Dimbes dombos a szakasz, évente 4-5 halottal. Pedig lehetne normális út, ha valaki nagyon akarná. Sokszor elég lenne, ha a domb tetejére nem lassulna vissza pár autó 40-50-re, ill. a mögötte lévő nem akarna a tele csíkon át előzni. Mikor a Felicia a kettős záróvonalon 50-el előzte felfele a 40-el haladó valamit (a füsttől nem lehetett látni mi az), égnek állt az összes hajszálam. Megúszta. Legközelebb nem fogja.
Ez a pár tíz kilométer lassabban telt, majd újra autóút következett és Zólyom (Zvolen) érintésével megérkeztünk Besztercebányára (Banská Bystrica). Itt már kezdődnek a hegyes-völgyes szerpentinek egészen a Tále nevezetű síparadicsomig. Szeretem ezt az utat, de sajnos lezárták, így jókora kerülővel, Brezno városán keresztül érkeztünk meg. A Hotel Partizán (www.partizan.sk) éttermét tippeltem ki ebédre, mióta megkapták a 4. csillagot, eszméletlenül jól főznek. A lányok levest rendeltek, én nem szeretek degeszre tömve vezetni, ezért Cézár salátát.
Sztori: evés közben kétségbesett gázolás-fékezésre lettem figyelmes. Egy ötvenes hölgy igyekezett a Mercijével kitolatni (a Partizán parkolója a domboldalban áll, ha az autó nincs lefékezve, a 2 méteres holttér után menthetetlenül leesik a golfpályára). A harmadik próbálkozással elérte, hogy már csak 60 centi választotta el az autó elejét a lezuhanástól. Természetesen felajánlottam a segítségem, nem árt egy kis adrenalin. A kín akkor jött, mikor észbe kaptam, hogy ez Merci, nincs kézifék, csak lábfék, nincs mibe kapaszkodnom. Ezt valahogy megemésztettem, a elmagyaráztattam, hogyan startolni, hogyan kiengedni a lábféket. Aztán jó harminc centit megindultam előre. A hölgy sikított egyet és megkért, hogy távozzak :) Én viszont nem adtam fel, és nézem mint csinált a hölgy - egész idő alatt a 6. fokozatban a váltó. Mikor látta, hogy a váltót piszkálom, majdnem szívrohamot kapott, miért rakom 1-be. Megnyugtattam, megtaláltam a hátramenetet és szépen kitolattam. Azóta is ott hálálkodik valahol :)
Az utat a Čertica hágón keresztül folytattuk a lányok szeme kocsányon lógott a kanyaroktól, pedig esküszöm lassan mentem :) Poprad alatt újra autópálya, ill. félkész, egyedül Svit városa átkozttul unalmas és lassú, itt még virágzik a szocializmus, brrr. Poprad után Kežmarok következett, majd pár elaludt falvacskán keresztül megérkeztünk Vyšné Ružbachyba.
Távolság: 400,6 km
Fogyasztás: 4,8 liter/100 km
Átlagsebesség: 76 km/h
Idő: 5:13 óra
Hőmérséklet: 21 fok
Tegnap kijavították a karosszérián lévő apró hibákat. Geri nevő karosszériás cisnálta Dunaújvárosban (Nagyon korrekt volt, és alapos!). Küszöbspoilerek igazítása, elpattogott patentok cseréje, apró karcok eltüntetése, és egy komplett polír. Gyönyörű lett, ilyen lehetett új korában.
Felkerültek végre a 17" kerekek + stabipálca csere jobb elöl!
