Blog
Karácsonyra kaptam a családomtól egy menetrögzítő kamerát,aminek ajánlását,beszerzését és bekötését Kristyoncimborámnak köszönhetem.
Kamera egy Xiaomi 70mai Dash Cam Pro GPS vevővel együtt+128GB Samsung Evo memóriakártya.
Sziasztok! Örömmel jelentem be, hogy megrendezésre kerül az általam szervezett találkozó 2020.06.06. Dunapataj- Szelídi tó Holdfény kempingben. Minden kedves Alfást várunk szeretettel 🍀 Programok szervezés alatt. De ígérem hamarosan jelentkezem! 😊
Semmi extra, olaj-olajszűrő-levegőszűrő-pollenszűrő-üzemanyagszűrő cserélve.
Km: ~328000
Az első futómű kimaradt a "Nagy Felújításból" - nem is történhetett másképp, hiszen először azon támaszkodott az egész verda 3 évig - majd felgyorsultak az események és eközben se idő, se igény nem volt rá - emlékeimben amúgy is teljesen jól működő szerkezetként élt akkor még...
Valóban nem rémlik nagy gond, olyan 2006 körül az alsó végén rögzítetlen gumiharang miatt megadta magát a jobbos gátló - egy bontott tornyot bartereztem, csapágy/szilent-csere és festés után kompletten cseréltem. Később volt egy rejtélyes rugó-ropogás amit először a gyönyörű és ezért sok 33/SW példányra feltett, ET-ben viszont a gyári kerékkel köszönőviszonyban sem álló RONAL számlájára írtam - csakhogy a gyári lemezkerékkel is megvolt :-o
Volt marék golyóként kiszedett toronycsapágy is ebben az időben - de vagy megoldódott - vagy csak megszoktam az állapotot (ekkoriban osztotta meg valaki azt a tévhitet hogy a két torony a gátlót leszámítva azonos alkatrészekből áll, nem kizárt hogy össze lett cserélve valemelyik oldalspecifikus alkatrész)
Végül már a hosszú pihenőt követő első vizsga után bő egy évvel, 2015 novemberében került sorra ez a terület* - és kezdődött a vesszőfutás...(* "ha már ott járok" mottóval bevontam az első kerékdobok környékét és a féltengelyeket is a projektbe-illetve ekkor derült ki hogy folyik a kupplung-munkahengerem)
Maguk a tornyok csak szét lettek szedve és egy angol felújítós oldal fotóiból próbáltam az oldalérzékeny elemeket (alsó rugótányér és a felső, elemekből összerakandó szilent felső tányérja) megnyugtatóan tisztázni. Új, utángyártott lengőkarok szilentekkel és rajtuk új talpasgömbfejek csavarral rögzítve, a hosszmerevítő újraszilentezve-javítófestve, csavarok horganyoztatva. Kerékagyakat szerelőnél "kinyomattattattam" a tengelycsapból- majd új SKF csapágyszettekkel lett összepréselve újból. Karácsonyra némi izgalom árán (a horgOnyoztatás az utolsó pillanatban lett kész / elromlott a bojlerünk / az egyik merevítőnek a kereszttartón lévő csavarján megszakadt a menet :-p) elkészült, elsőre jónak tűnt...
...aztán olyan 400-450 km környékén valami percegni kezdett a váltó mellett - először magamban kerestem a hibát, a féltengely rossz rögzítésére gyanakodva - de hosszas hibakeresés után rájöttem, hogy a lengőkar alváz-rögzítésétől jön a hang: az itt lévő szilent kijött a lengőkarból, helyesebben utóbbi csúszott le a fix gumiről és hozzáért az első köténylemezhez! Nyáron (2016) a horvát út előtt szilentcsere - éjszaka mentünk zuhogó esőben 1000 km-t, de mire odaértünk ugyanolyan volt! Újabb csere következő évben az olasz út előtt - Pécsig bírta! 2018-ban Bulgária előtt már hozzá se fogtam... :-p
Közben az alábbi infók, felismerések és tanácsok születtek:
-nem szabad azt a szilentet meghúzni csak a földön - (ezt úgy mondták,hogy az egésznek ez az oka!)
-az a szilent (talán a lengőkarban lévő eredeti is) fémházas, a gyári szilenteké műanyag (ez TÉNY!)
-sajnos lustaságból hajlamos voltam a kerékfelrakáshoz a lengőkarnál aláemelni - ez addig ártatlannak tűnt amíg a második cserénél azt nem láttam, hogy már ekkor elindul az egyik oldal :-(
Emellett felmerült hogy a fényképes azonosítás ellenére is lehetnek rossz oldalra tett alkatrészek, illetve (mivel épp' ez a csere ott fordulhat csak elő) a tornyokat is bele kellene vonni a projektbe és persze a(z) (angol) manual minden apróságát be kell tartani!
2019 tavaszán jöttek a figyelmeztető és sürgető jelek: kupplungcsere közben vettem észre hogy az első gumik belső élén kilátszik a fémszövet (ez lehet egy amúgy jó, de beállítatlan futótól is) majd talpraállítás után irdatlan pattogás a keresztbordákon...Utólag kiderült hogy a 2006-ban cserélt J1 gátló eddig bírta és elkezdett szivárogni...
Szerencsére ekkor már a donor 129 ezret futott tornyai ki voltak szerelve, nem tűntek bolygatottnak - vagyis roppant érdekes módon a jobbosban mindkét oldalspecifikus elemen volt egy utólagos kis furat :-O Rövid ideig még az 1-az-1-ben felhasználás is szóba került mivel új gátló sincs...Végül meggyőztem magam a felújíttatásukról (ezt a procedúrát először tévesen egy kalap alá vettem a szüleink idejében és autóján még elfogadott gumi-újrafutózással), pont szembejött egy szinterezési lehetőség, az elfekvőből lett rugóvégi műanyaghuzat, vettem új csapágyat és szilentet. A főkolompos szilentből nincs már műanyagházas gyári - illetve mégis: a dízelé ugyanaz a méret csak hosszban 4,08 mm-rel kisebb...Két csavarbolti alátéttel már csak 0,08 mm a diffi - ennyit sztem mozognak a köténylemezek, fontosabb volt végre a gyári és nem fémházassal megpróbálni - így ez is jöhetett, ki-be nyomattattam és nekiláttam a cserének...
Bár nem írták külön, nekem az jött le hogy minden tanáccsal ellentétben igenis rá kell húzni végleges nyomatékra a lengőkart a kasznira, méghozzá legelsőnek! Utána a többi szintén meg lett húzva, a torony is a csonkállványon és legvégül a torony teteje. A nagy nyári - a változatosság kedvéért ismét olasz - út előtt egy 200 km-es hazai túra és egy futóműbeállítás (a kupplungcserekor berakott ellenanyás-állítható összekötőknek hála már nem hajtottak el arra hivatkozva hogy nincs erre egy egy napjuk :-p) fért bele. A túra felénél egy nagyobb fékezéskor a jobb oldalról kopogás-sorozat hallatszott majd innen nagyobb hibákon egy-egy tompa koppanás, balról meg MINTHA valami halkan nyiszatolna...Mindegy, nem tűnt vészesnek és persze indulni kellett!
Még az országból sem értünk ki, mikor egy pályáról kiállásnál gurulva a relatív csendben ez a balos csikorgó-nyiszogó hang olyan intenzíven volt már hallható hogy a visszafordulás is megfordult bennem...Mentünk végül tovább fülelve - de pályatempónál annyira nem jelentkezett, csak ha lassulás-fékezés jött és persze odaérve minden rossz úton vagy lassú menetben. Ekkor már tudtam hogy nem volt jó ötlet erre az oldalra új helyett a garázsban lelt, gumijában hibátlan és színezése (horgany helyett passzivált) alapján nem is régi toronyszilentet betenni! Mindegy, kibírta - itthon vált igazán tarthatatlanná (talán csak azért mert tudtam hogy itt már lazán meg tudom csinálni), egy hétvégén nagyon figyelmesen kicseréltem.
Két dolog: 1>a nyiszogást biztosan a benne lévő csapágy okozta hiszen teljesen ki volt verődve a közepe 2> éppen ezért nagyon ügyeltem az összerakásnál hogy felül ne maradjon lötyögés, a jobbos esetéből (egy hirtelen fékezéstől jelent meg a kopogás) okulva pedig a torony felső csavarjaira épphogy rákapattam az anyákat és úgy tettem kerékre a verdát, majd szinte kézzel rátekerve meg lett mozgatva az autó, aztán kb. 500 méter kanyargós-fékezős menetpróba után is csak épphogy rá lett húzva.
Ez a felső rögzítés-technika csak érzésből jött, vártam is párszáz km-t vele - de bal oldalon bevállt, teljesen nesztelen lett - így már a jobbos-kopogós sem maradhatott. Bár láttam esélyt hogy csak és kizárólag a másik oldalon kifundált rögzítéssel is elnémítható - inkább vettem egy új szilentet (3500 km volt ebben a jobb kopogósban) és csere történt ugyanazzal a módszerrel és figyelemmel mint a bal oldalon. Azóta eltelt 4 hónap, mentünk párezret és minden kerek - és néha magam sem hiszem el hogy szerencsés esetben ehhez most jó darabig nem kell hozzányúlni.
Ez az év elég felemásan sikerült.
Kezdetnek új munkahellyel, ami költözéssel (vissza Bp-re) járt, bár ez még visszanyúlik 2018-ra. Ez azt is jelentette, hogy a szükségesnél sokkal kevesebb idő, energia és anyagi forrás jutott az autóimra, ennek ellenére gyarapodott a számuk.
Az idei évet egy szlovákiai túrával indítottam, a 156-os derekasan helyt állt, mínusz 20 fokban is könnyedén indult.
Ezután áprilisig nem sok autós esemény történt, a Punto a garázsban pihent édesanyáméknál, a 156-os pedig sajnos többet állt, mint ment.
Áprilisban egy Milánói túrát tettem be a zsákba, ahol nem csak egy Inter-Juve meccset, hanem a Museo Storico Alfa Romeot is megnézhettem. Mindkettő hatalmas élmény volt, életreszóló... a múzeumban a Martini dekoros V6TI-t megkönnyeztem...
Ekkor még nem is sejtettem, hogy egy bő hónappal később újabb Alfám lesz, de május legvégén beruháztam életem hatalmas szerelmébe, Trombiba. Sajnos a fent említett okok miatt kevesebbet tudtam foglalkozni vele, mint azt szerettem volna, ez remélhetőleg jövőre megváltozik... mindenesetre rengeteg élményt kaptam tőle, önmagában egy átlag reggeli beindítás is óriási, de jártam vele Alfacityn, és kishazánkban egy csomó helyen.
A 2019-es év legnagyobb élménye azonban mégsem Trombival, hanem a Punto Cabrioval ért, ugyanis az ezévi horvát utat vele tettem meg. Az Alpokon keresztül, Kranjban megszállva egy éjszakára, majd Pulára elzümmögve.
Ahol egy Foo Fighters koncertre szóló jegyet váltottam be 3 órányi élményre :)))
Dave Grohlék zseniálisak voltak, mint mindig.
De nem erről akartam írni: amit a kis sárga kabrió élményben adott, azt nem nagyon tudom szavakba önteni. Gyönyörű időben, enyhe szellővel... Aki fikázza ezeket az autókat, az még életében nem próbálta ezt az élményt.
Remélem, Trombinak senki nem tolmácsolja ezt, de én tényleg az idei év és az elmúlt 12 év egyik legjobb emlékét köszönhetem a Puntocskának.
Mivel az ősz meleg volt és hosszú, akkor is tudtam használni és egész sokat kirándulni vele.
Az idei évem egyértelműen a 75-ösről szólt, az minden kanyart, elindulást, gyorsítást megízesít, de az év élménye az a Puntohoz és a horvát nyaraláshoz volt köthető.
Pláne, hogy az év végére egy nagyobb baleset is becsúszott a 156-ossal, amiben ráadásul én voltam a hibás is...
A lakatolás "kész" lett közel egy hónap alatt, de nekem nem igazán tetszik, és sajnos december végén előjött egy olyan hiba is, ami az autó beindíthatatlanságát eredményezi. Ennek a megoldása már a jövő év feladata lesz...
Mindenképpen keserédes, de az is bebizonyosodott, hogy minden járművem borzasztóan hálás és szeretetreméltó, ezért a gondok ellenére is mellettük maradok.
Lakatolás + olajcsere + bal első felső lengőkar (körbeértem, már csak ez volt benne régebbi)+ olajhűtő csöve + apróságok: 200.000.
Picit megcsúsztam az írással, de így az év utolsó napjaiba pótlom.
Szokásos éves olajcsere meg lett, természetesen szűrőkkel együtt. Nem nagyon néztem, de szerintem az 5000 ret nem értem el az éves futásba ismét :) nem érzem, hogy olyan nagy költség lenne minden évbe lecserélni megérdemli a típus.
Januárba műszaki lesz, elvittem előműszakira hátha kell valamit cserélni rajt. "minden új ezen nem tudok mit mondani" lett a vizsgálat, így majd az új évbe viszem.
Nagyon gondolkodok a váltáson nem igazán tudom mit csináljak. Kurvára sajnálnám a "pokolgépet" eladni. Hónapok óta jár az agyam rajta. Egy picit fiatalítani szeretnék. Szívem szerint egy 159 es 1,8 tbi amit kipróbálnék, de nagyon kevés van és ha jól tudom 2013 as a legfiatalabb. Természetesen egy Giulia lenne a BIG de az nagyon messze van sajnos a pénztárcámhoz. Más márka nem vonz engem. Nézem a parkolókba az autókat és mindig az enyémen csillan meg a szemem :) lehet várok még amíg nem lesznek nekem horror árakon a Giulia. Még párszor biztos átrágom magam rajt.
Érdekes, olykor már kicsit kínkeserves volt ez az év. Legnagyobb változás, hogy megtettem, amit oly sokszor leírtam, hogy soha nem teszek, de nem volt szívem végignézni, ahogy állásában elpusztul a Guzzi a garázsban. Nem mondom, hogy tolongtak érte, de júliusban megvette egy román srác, s kicsivel több mint két és fél év után véget ért a közös történetünk. Így - mivel csak az Alfa maradt, s az is alig 12-13 000km-t futott idén - gondolom nem meglepő, hogy a motor eladását leszámítva mindösszesen 11 poszt született róla az évben. Pedig ahogy indult...
Januárban javíttattam egy defektet, s kapott az első futóműbe két új belső stabilizátor szilentet (ez nálam már a második garnitúra volt). A futómű végre elcsendesedett, ám feltűnt, hogy apránként fogy a hűtőfolyadék a kiegyenlítőtartályból. Kiderült, hogy az anno már szintén általam is cserélt termosztát háza csak ennyit bírt, és finoman ereszteni kezdett a fém és a műanyag részek illesztésénél, így februárban ebből is bekerült egy második darab. És valahol itt kezdődött a kálváriánk egy gyanús márciusi üzemanyagcső hibával, amit akkor - mint utólag kiderült, hogy csak átmenetileg - orvosoltam egy nem tervezett üzemanyagszűrő és üzemanyagcső cserével. Áprilisban sikeres műszaki vizsgát tett az autó, megejtettük az akkor aktuális olaj, olajszűrő, levegőszűrő és pollenszűrő cseréjét, valamint kapott egy garnitúra új hátsó fékbetétet. Még szintén ebben a hónapban átlépte az órája a 330 000-dik kilométert is. Aztán innentől egészen júliusig hajtottam a maratoni szopórollert, hisz egy csomó elpazarolt időn és feleslegesen kicserélt alkatrészen keresztül sikerült csak eljutni a végső megoldásig, a nagynyomású szivattyú cseréjéig. Persze nekem ez még nem volt elég (igazi amatőrként viselkedtem, s csak annyit tudok felhozni mentségemül, hogy ekkorra már teljességel szét voltam esve, s elvesztettem minden józan ítélőképességem), egy érdekes csettegő hang miatt gondolkodás nélkül, teljesen feleslegesen kicseréltettem a hajtókarcsapágyakat is (természetesen újabb olajcserével) ahelyett, hogy először ránéztem volna a vezérlésre, mert mint utólag kiderült, a szivattyú cseréjekor egy foggal odébb rakták azt. Ez volt a mélypont, itt már elkezdtem keresni az Alfa utódját - egy Focus kombit ki is próbáltam, de csak manuális klímás full fapad verzió volt, ami többek között emiatt sem jött be - de hála Istennek azért csak összeállt, s onnantól tényleg csak apró cseprő dolgok adódtak. Szeptemberben meglett a 335 000-dik kilométer is, majd miután újra bizalmat szavaztunk neki, októberben megejtettük a már többször elhalasztott fenéklemez lakatolást, kapott két új felső lengőkart (ez is már a második garnitúra, de az előző nagyon nyekergett), és mióta nálam van, immár harmadik alkalommal új belső stabilizátor szilenteket is. Egy újabb defektet és akkumulátor cserét leszámítva azóta is teszi a dolgát, ugyanakkor be kell lássam, bármennyire is szeretem (és egyelőre konkrét elképzelésem sincs, hogy mire cserélném), de se fiatalabb, se kevesebb kilométert futott autó nem lesz már szegény...
Már több, mint 5 év telt el, hogy megvásároltam és vezérmű készletet cseréltünk az autóban, így ha nem is a km-ek miatt, de szükségesnek láttuk a cserét.
A szerviz:
- komplett gyári készlet (vezérműszíj + görgő + vízpumpa)
- motorolaj- és olajszűrő csere
- tompított xenon izzók cseréje
- hűtőfolyadék csere
Sajnos a gyári xenon izzók közül a bal oldali eddig bírta, először szép halványan, majd egyre halványabban és lila/rózsaszínben pompázott a fénye, míg el nem aludt.
Km.: 255000
Köszönöm szépen a megszokott, kiváló munkát innen is!
Átugrottam Attiláékhoz Várpalotára egy klímafeltöltésre.
Persze jót beszélgettünk közben és egy finom kávéval is megkínáltak, mint mindig.
Jó kis délután volt, köszönet mindenért!
Km.: 249000
