Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Az időjárás nem volt a barátunk, de délutánra elmúlt az eső. Amúgy jó volt. :-)

Negatívum a pizzát illeti. Vásárlás előtt megkérdeztem a méretét, és hogy mennyit kell várni? 32 cm-es, 15 perc. Oké. Én egy nyugodt ember vagyok, de az elkészült pizza jó, ha 25 centis volt, de talán még annyi sem. A cetlire írt nevem valamiért egyre hátrébb vándorolt. Hosszú várakozás után ránéztem a sorra, még 3-an voltak előttem. Kb 10 perc elteltével már csak 5-en. Végül 40 perc után kaptam meg. Legalább finom volt, de azzal a lendülettel lángost is kellett venni...

Egy jó ideje nem néztem már fel amoréra!
Most hogy lassan cserélem a 147-est -szigorúan márkahű módon- gondoltam felnézek aktív-e még a fiókom és hogy hozzávetőlegesen feljegyezzem az elmúlt pár hónap költségeit.
Elég sok mindent csináltam azóta.
• 2 olajcserén vagyok túl.
A seléniát sajnos/nem sajnos az első próba után elengedtem és azóta csak 10w40es liqid moly-t használok, nem a legolcsóbb olaj, de cserébe drága és ezt nem annyira eszi a kocsi. A két olajcserém összértéke szűrőkkel mindennel hozzávetőlegesen egy 50es volt

•Gyertyák 😱
Igen, sajnos engem is utolért a gyertya baj, az összes gyertyám, de még a trafó is állt az olajban, cserések lettek, NGK standard és NGK kis gyertyák lettek bele vásárolva. Összeszorult a gyomrom amikor megtudtam mennyibe kerülnek ezek a gyertyák, de nem baj, cserélve, legalább 100.000km-ig -jóesetben- ezzel sem lesz baj. Emellett volt még szelepfedél tömítés csere meg kipufogó heggesztés, ezutóbbiról kiderült hogy nem jól, azóta is füttyög itt-ott. 90e

•Lengéscsillapítók😩
Régóta nézegettem, hogy sportos, vagány, áramvonalas verda, de valami nem kóser nekem. A hasmagasság. Hál'Isten kinőttem már ezeket a recsegőskipufogós, poriglerugott korszakot. Az Alfa nekem úgy szép ahogy az kigurult a gyárból, de ez a homokfutó stílus.... Nem tudtam vele megbarátkozni, így hát vettem alá egy 30mm-es Eibach ültetőrugót 30e ért, de nem szereltem be mert tudtam hogy a gátlók amik benne vannak elég gatyák tehát elkezdtem kicsit gyűjtögetni egy ortopédiai látogatásra. Meg is lett az időpont, elvittem,
4 Monroe gátló az Eibachokkal
Első alső-felső lengőkarok itt-ott egynéhány apróság 200e

•Lakatosék🔨🔓
Ugyebár mint minden 147es az enyém is rohadt hátul a küszöbnél.
Szerencsére én még időben időben voltam, nem terjedt tovább az autolepra.
Ebbe semmi cummendáré nem volt.
Vittem, lakatolták, fényezték, visszajött. 50e

•Műszaki Vizsga✓
Gond nélkül 😘🥰 17e

•Vezérlés csere⛓️🔨
Szintén zökkenőmentes beavatkozás.
Dz Zsolti megcsinálta, rutinműtét.
Mellé még cseréltünk egy hosszbordás szíjat is biztos ami ziher.
Dz szakértelmét szerintem meg nem sokaknak kell bemutatni. 90e

Azt még így a végére megjegyezném hogy azért tavasszal sikerült végig horzsolni a kocsim teljes jobb oldalát az Andrássy Nagykörút kereszteződésében egy motoroskerülésimanőver közben, de azt intézte a biztosító pont egy hét telt el az eset és a pénz kiutalása közt. Elég zökkenőmentesen ment.


🧾🎷 A végére ha jól számolom közel félmisi ennyi idő alatt árérték arányban nem rossz.

3 ajtórol is elkezdett lehullani a kárpit, ezért újra lettek húzva az ajtók.

Akartam valami kis geget a kocsihoz, aztan egyszer lattam egy hasonlót gondoltam csinálok valami ilyesmit.
Matricáért köszi GT nek.

AlfaCity jól sikerült, idén végre volt mivel behajtanom. :) Végül remek kirándulóidő lett, így a környéken töltöttük a vasárnapot is.

Nagy köszönet a szervezőknek!
Sok régi és új ismerős a világ legnagyobb Alfa Romeo találkozóján. Szerettük, imádtuk, várjuk a következőt!

Cserélni kellett a kettőstömegű lendkereket,mert sajnos a kettő éve beépített"felújított" -nak, nagyon rossz hangja volt már jó ideje! Igazából az elejétől nem tetszett a hangja,majd kb 4000Km től húzódott a csere,idáig kb 20000km lehetett benne,de szörnyű volt az állapota! Mivel le lett szedve a bölcső ,cserélve lett a két alsó lengőkar,és a stabrúd szilent is(BIRTH)

Alfacityre menet is érezni lehetett hogy a jobb eleje valahogy nem az igazi, de hazafelé Zámolytól nagyon erősen remegett. Ma délelőtt ránéztem, a jobbos féltengely pohár gumiharangja szétszakadt, az összes zsírt kiverte belőle. Hála égnek az ezelőtt cserélt rossz balos féltengely gumiharangja hibátlan így arra átcseréltem, jól megtömtem zsírral. Próba csavargás is megvolt, jól viselkedett a kisautó.

Részt vettünk Alfacityn, beállhattunk az OT-k közé (szerintem egyetlen Serie 1 75-ként), csomóan kérdezősködtek róla, jó pár régi ismerőssel beszélgettem, nagyon szuper volt.

Beszereztem egy rajtszámot, olasz zászlót, egyéb levonókat, amiket már fel is applikáltam.

A motorháztetőre muszáj volt tenni valamit, mert van rajta egy régi sebesülés, ami nagyon nem néz ki jól, fényezni meg csak akkor fényeztetem majd amikor mást is...

Kapott még 2 doboz literes HPX-et, én beszereztem egy Minichamps 6C Freccia D'Orot, amit ugyan pirosdobozosban, de évek óta keresem, most meg bohóc áron volt Ofiéknál.

Az oda és a hazaút is nagyon nagy élmény volt, mire Bp-re értem épp elég este lett a forgalom meggyérüléséhez és még épp eleget esett is...

Imádom ezt az autót, még mindig.

Megvan az autós kártyából a Lola T-163? A Ferrari 512 S? A DeTomaso Pantera ? 30 éve a koszos papírlapokon csodáltuk, most megérinthettem. Megszagolhattam, beszakította a dobhártyámat. Nem AlfaCity-n voltunk, nézze el ezt nekem most minden Alfás. Valami olyan helyen voltunk, amitől könny szökik az ember szemébe, amit nem bír feldolgozni az agy. Miközben az M1-es BMW-t csodálom, ahogy versenyautóhoz mérten finom hangon gurgulázva kigördül a szerviz sátrából, és azon merengek, hogy volt egy ilyen citromsárga "medzsóm", hátbavágás-szerűen térít magához ahogy a hátam mögül rámhördül egy Lola nyolc hengere. Ezen a ponton voltam kész teljesen. Először.. Amikor azt hittem, ez a nap fénypontja, innen nincs hova, mindig volt még, mindig volt több. Az autózás tökéletes ünnepe volt a tegnapi nap. A célegyenes lelátónál érkeztünk be, fentről. És így volt tökéletes. A célegyenesben ordító nyolchengeresek voltak az első inger amit kaptunk. A két lányom ámulattal nézte a száguldó műszaki csodákat, a futam végéig nem is mozdultak onnan. Aztán látva, hogy mások is...mi is átsétáltunk a hídon. És nem hittem el amit látok. Erre nem számítottam. Az még hagyján, hogy minden ott volt, amit el lehet képzelni, és még több. De semmi nem volt elkordonozva, lezárva. Az autók kis fehér szervizsátrakban, műhelykocsikkal, gumiállványokkal, ott álltak. Mellette a szervizcsapat, csinálták a dolgukat, készültek a különböző futamokra. Mi pedig ott voltunk köztük időben és térben teljesen elveszve. Ha odamentünk egy szétszedett versenyautóhoz, bár biztosan akadályoztuk a versenycsapatot, mosolyogva szólítottak meg, válaszoltak a kérdéseinkre. Nem az az elképesztő társadalmi különbség érződött ami itt egy versenyző és látogató közt egész nyilvánvaló. Nem.. az autók, a benzingőz szeretete, az érződött. Köszi mindenkinek egyenként, akinek az autóját megnézhettem, megérinthettem. Köszi az utolsó sátor versenycsapatának, hogy egy szót nem szóltak, mikor a lányom felmászott a kerekeket tartó állványra, és egy versenyautó keréken ülve nézte az épp folyó versenyt.
Neki, nekem, örök élmény. Egy olyan tömény élmény, amit még napokig tart mire felfogok. És külön örömöm volt, hogy a lányaim nem csak vakon lelkesedtek, ott, akkor minden érdekelte őket, mindent látni akartak, és nagyon élvezték. Kicsit megértették apa bolondériáját is :-) És köszi az időjárásnak azt a 10 perc esőt. Egy újabb olyan csúcspontot hozott el, amire nem számítottunk. A nedves poros aszfalton elképesztő látvány volt a pilóták küzdelme az öreg gépekkel. Csúsztak, pördültek, harcoltak a technikával. Ennyi, nem fokozom, nem lehet leírni.

Egy fájdalmam volt. A klubparkolók sorai közt sétálva nekem azért fájt, hogy az Alfások épp a Balatonon lángosoznak. Ne vegyétek rossz néven, de az oldtimereknek és a youngtimereknek minimum itt lett volna a helyük. Kb száz Mini össze tudott gyűlni évfordulót ünnepelni, kicsit reklámozni, menni pár kört a pályán. Mini. Az a kicsi dobozka. Az olasz mesterek ceruzavonásai pedig sehol. Kár ezért.


(autóskártyás kép:cink.hu)