Blog
A Spider mellett a 159-es is eljött, nehogy bármelyik is megsértődjön. Jó volt találkozni néhány ismerőssel, illetve megismerni és arcot kötni néhány fórumos cartárshoz. A helyszín nagyon tetszett, jó volt ennyi Alfával strandolni.
Mindkét autót levittük, a Spidert odaúton én, visszafelé a - szintén fertőzött - húgom vezette. Igen nagy dugó volt a szombat reggeli induláskor, autópályára viszont nem megyünk mert az út maga az élmény. Ezért aztán mikor Tárnoknál megállt az élet, lekanyarodtunk Sóskút felé, majd a Biatorbágy-Etyek-Vértesacsa-Lovasberény-Székesfehérvár útvonalon támadtunk. Nagyon szép út, ajánlom mindenkinek, bár az út minősége alacsonyabb autóknak gondot okozhat. Hazafelé kompon jöttünk, és még megálltunk a híres széplaki lángososnál.
Megérkeztek az új tárcsák és betétek, ideje kicserélni őket. Bár a 40 fokban nem sok kedvem volt nekiállni, de nincs mit tenni ha muszáj. Egyszerűen ment minden. Előre Brembo tárcsa kerult ferodo betéttel, hátra trw került mindenből.
Megjöttek a nagy melegek, így ideje volt a korábban megvásárolt klímahűtőt beszerelni. Valami más típus hűtője volt benne, mert az eredetileg két oldali csövezés át lezt alakítva egy oldalasra. Szerencsére öcsém autóklímával foglalkozik, így tudta mit merre hogyan. Újracsöveztük az új hűtőt, feltöltöttük, és próba. Így egy hónap után is remekül működik.
228.000 km
- Motul 5W-40 8100 XCESS
- üzemanyag, Olaj, levegő és pollen szűrő
Hátsó futómű keresztlengőkarok, stab rúd cserélve.
Külső- belső féltengely gumi harangok szintén cserélve (:
Lengőkarok+ stab rúd : 97 €
Gumi harangok :
Szerelő : 20 000 Ft
Szerelőmmel átnézettem a futóművet és úgy néz ki a helyzet, hogy a lengőkarok cserére szorulnak.
Megrendeltem a szettet. Természetesen TRW-t.
2x TRW alsó lengőkar
2x TRW felső lengőkar
2x TRW első stabilizátor
2x TRW hátsó stabilizátor
+ egy bölcsőt is vettem, mert ami alatta van, csereérett lett.
(45.000Ft)
Beszerelés majd a rugókkal együtt.
A csúcsmodell, 3.0 V6 24 - Georgensmünd
- 7.700 Euro
- 112.000 km
- 245/40x17-es kerekek (kicsit nagynak tűnnek),
- csúnyák a fehér felnik,
- elöl "nagy fék" gyárilag, jó még egy darabig,
- hátsó fék is jó még egy darabig,
- a bal oldali küszöb nagyon durván emelési sérült, az éle fél hosszon visszagyűrve a küszöbbe,
- emblémák elöl-hátul cserélve,
- az összes többi hiányzik (Pinninfarina, Spider, stb.),
- extra feketített hátsó lámpa a csomagtartóban, gyári van fenn,
- motortét rendben,
- májusban szervizelt,
- vezérlést az előző tulaj cserélt vagy 5 éve,
- 5 éve van a gazdánál,
- új alsó első lengőkarok,
- fehér rugók hátul (?),
- ablakokat lehúzza az ajtó nyitásakor,
- euro 3-as,
- hűtővíz szint alacsony,
- rozsdamentes dobok,
- vezetőülés bal támasztója laposra ülve, betétje kuka,
- nagyon kopott a bőr,
- szürke szőnyeg rettenetesen koszos, a vezetőülés mögött több helyen olyan, mintha ki lenne égetve cigarettával,
- tetőnyitás jól működik,
- vászon kopott (ahol nálam volt), jobb oldalon a varrás sérült, a tető alól egy fekete madzag lóg ki a jobb oldalon,
- ablak nagyon matt, de még puha,
- kocsi karcmentes,
- frissen mosva, a vízcseppek alul a küszöbön még láthatóak,
- motor meleg volt (mosóban voltak?),
- hátsó lökkös végig lehúzva, mintha a garázsban nem fértek volna el tőle és minden végighúzta
Nem mondta, hogy velem szeretne jönni :-(
Kedden megvolt a litván túra utáni nagytakarítás, úgyhogy nem állt semmi a soros bőrápolás útjában. Nincs is szebb, mint 40 fokban a napon kenni, törölni, kenni, törölni... Mindegy, szép lett. Bevásárolni nem kellett hozzá, volt még mindenből.
Hónapokkal ezelőtt esküvői meghívót hozott a posta. Július 27-én jelenésünk van -
Litvániában. Körülbelül 15 másodperc alatt született meg a gondolat, hogy az Alfával megyünk! Pikk-pakk eltelt az a néhány hónap, aztán...
Július 24. hétfő
...este, munka után felnyitottam a reaktortetőt, és ellenőriztem a folyadékszinteket. Hazafelé megálltam egy benzinkúton megnézni, van-e elég levegő a gumikban. Minden jól nézett ki, a felkészülést befejezettnek tekintettem. Hazaérve tűnt fel, hogy a jobb tompított nem világít. Zsír, éppen időben tudtuk le a kötelező műszaki hibát. Kivettem az utolsó izzót a kesztyűtartóból, és kicseréltem a kiégett pilácsot.
Július 25. kedd
Embertelenül korán indultunk, két okból is. Egyrészt keresztül akartunk menni Budapesten, mert ha már kirándulunk, ne a dögunalmas M0-n kezdjük a napot. Mivel hétköznap volt, a reggel csúcs előtt túl akartunk lenni rajta. Másrészt az első állomásunk Krakkó volt, ahol sokat akartunk csavarogni, ahhoz pedig az kell, hogy emberi időben odaérjünk.
A fóti Auchanban vettem két pótizzót, a szlovák határ előtt, Rétságnál megtöltöttük a tankot, és gyí! Az út Krakkóig nagyjából eseménytelen volt. Végigmentünk Szlovákián, A chyznei határátkelőnél léptünk be Lengyelországba, és nem sokkal később belefutottunk az első Uwaga (a k. anyját) táblába... A határtól Krakkóig tartó 100 kilométert bő 3 óra alatt sikerült megtenni, mert nyilván akkor kell arra járnunk, amikor az E77 teljes lengyelországi szakaszát felújítják és/vagy bővítik... de aznap ezt még nem is gyanítottuk.
Krakkó csodálatos város. Egyszer még visszamegyünk több napra is.
Július 26. szerda
A második etap volt egyben a leghosszabb is. A krakkói pihenőnek az volt az ára, hogy utána közel 900 kilométert kell letolni egy nap alatt. Még nem mondtam? Autópálya nem sok volt arrafelé. Az úticél Klaipéda, az útvonal az átkozott E77 Varsóig, onnan az E67. Mondanom sem kell, Varsóig órákat álltunk, hol egy-két perces, hol félórás szeletekben. Varsó után az E67-en folytattuk, ahol haladni már lehetett, sietni viszont nem, mert egyik kamion a másikat követte, az összes létező sávban.
Litvániába már szakadó esőben érkeztünk, ami azért jó, mert az alsóbbrednű litván utak nem sikerültek túl domborúra. Az esővíz nem lefolyik róluk, hanem megáll a nyomvályúkban, és rángatja a kormányt az egyszeri Alfista kezében. Nem sokkal később ezt is visszasírtam: kib*sztak egy útépítés táblát az út szélére, felszedték az aszfaltot, és ennyi. Se gépek, se emberek, se aszfalt. Vagy 10 kilométeren keresztül terepraliztunk, eleinte lépésben, aztán ahogy fogyott a türelem, észvesztő 20-as tempóban, végül a helyiek tempóját átvéve 30-cal. Közben az esővízzel keveredett sár folyt az oldalablakokon. Késő este láttuk meg Klaipéda fényeit. A városból sajnos nem sok maradt meg (oda is vissza kell még mennünk). Az Alfa az Amberton Hotel parkolóházában aludt, mi egy épülettel mellette, a szállodában.
Július 27, csütörtök
Az esküvő napja! Nagyon korán akartunk kelni, mert ki akartunk autózni a Kur-földnyelvre, de az előző napok fáradsága kissé letörte a lelkesedésünket. A ébresző megszólalt, de mi nem vettünk róla tudomást. :)
Reggel, de nem hajnalban borotva, hogy szép legyek (oké, ez viccnek is erős), majd indulás az eső mosta Alfával a kiglancolt veterán, az esküvői Rolls-Royce után. Klaipédától nem volt messze Palanga, és az ottani katolikus templom. A szertartás rövid volt, de szép, az eskütétel ráadásul angolul zajlott, szóval volt olyan rész, amit értettünk is. Azután néhány percre megint autóba ültünk, a Birutés Kalnas névre hallgató, apró kápolna felé, ahol a polgári esküvő zajlott - elejétől végéig litvánul és angolul. A szertartás után jött a meglepetés. A vőfély közölte, hogy van egy kis dolgunk a tengerparton, és gyalog fogunk menni. A helyiek vigyorogtak, a magyaroknak elnyúlt a képük... aztán kiderült, hogy a tengerpart a domb túloldalán van, úgy 200 méterre. Jól eldugták a rafkós litvánok. :)
A tengerparti séta és játékok (ja kérem, a litván esküvő nem olyan, mint nálunk) után megint autóba ültünk. A tengeri homoktól az Alfa belseje is méltó lett a külsejéhez. A buli helyszíne, egyben a következő szálláshelyünk a gintarai Vyšnių dvaras volt. Egy régi udvarház alaposan felújítva. Mesés este volt, túlzás nélkül életem legjobb lagzija! A bökkenő az volt, hogy korán, hajnali 1 körül le kellett dőlnöm, mert reggel indultunk haza. Fájó szívvel, de muszáj volt.
Július 28. péntek
A hazautat nagyjából megfeleztük, és Varsóban foglaltunk szállást. Hogy megússzuk a szerdai terepralit, Litvániát inkább azon az autópályán szeltük át, ami hivatalosan nem autópálya. Osztott úttest van, leállósávok vannak, 130-as korlát van, a felhajtóknál autópálya tábla is van, mégsem autópálya. Gondolom, ilyen a litván humor. A lengyel határ innenső oldalán átállítottam a GPS-t, hogy inkább alsóbbrendű utakkal tervezzen, mert a pályázás sose volt a kedvencünk, és aznapra elég volt belőle. Kiváló döntés volt, nem hiába vagyok ilyen okos (ha már szép nem). Főleg kétszámjegyű, de tükörsima utakon kanyarogtunk Varsó felé. Jól érezte magát az Alfa és a vezetője is, de a vezető házastársa se panaszkodott egy pillanatig se. Varsóba felhőszakadásban érkeztünk. Látni alig lehetett, tájékozódni meg főleg - el is zúgtam nagy lendülettel a hotel utcája előtt, és egy 5(!) kilométeres karika kellett, hogy visszajussunk a bejárathoz. Vacsora, alvás, Varsóból se láttunk semmit.
Július 29. szombat
A hazaút második felére azt terveztük, hogy elkerüljük az E77-et bármi áron. Piotrków Trybunalskiig bevállaltuk az autópályát, aztán megint alsóbbrendű utakon folytattuk. Katowicében burkoltunk egy pizzát (nem volt rossz) és ittam egy kávét (kritikán aluli volt), azután egy rövid cseh szakasz után léptünk át Szlovákiába. Szlovákiában az útvonal nagyrésze ugyanaz volt, mint odafelé. De emlékezetessé nem a közös rész tette, hanem az a két szakasz, ami új volt. Szerpentin! Biotempomattal az anyósülésen nem állatkodunk, ez szabály, de valahogy úgy esett, hogy egy BMW és egy motoros is lehúzódott, hogy elengedjen bennünket. Ki érti ezt... A másik újdonságot viszont szívesen kihagytam volna. Sok kilométeren keresztül (érzésre vagy ezer, de annyi csak nem volt) zötyögtünk olyan betonkockákon, mint a régi M7, csak még rosszabb kivitelben. Az az út legfeljebb helikopterrel járható, nem autóval. A fennmaradó kilométerek végül eseménytelenül teltek. Közel 3000 kilométer után szutykos Alfával és hullafáradtan estünk haza, aztán vasárnap nekem, hétfőn meg az oldalbordámnak is elkezdődtek a dolgos hétköznapok.
u.i.: Imádom a litvánokat. Tényleg.