Blog
Megjelent egy cikk amiben az ADAC összehasonlítja az általa mért és a gyár által megadott csomagtartó méreteket. Itt a Giulia csomagterét a gyári 480 literrel szemben csak 300 liternek mérték. Kicsit furcsálltam, ma nekiáltam méregetni.
Kezdem a végén: A 480 liter sehogy se jön ki :-(
A nagy rész: 100x65x45 cm - 292 liter
A szűkülő rész: 65x15x35 cm - a szűkülések miatt csak 29 liter
A zseb: 30x20x25 cm - a ferdeségek miatt csak 12 liter
Összesen 333 liter!!!
Most már tényleg érdekelne, hogy a gyári 480 liter hogy jön össze!
u.i.
Nem gondoltam volna hogy a csomagtartó mérete is hasraütéses alapon megadott dolog. Gyakorlatilag semmilyen a gyár által megadott paramétert sem szabad elhinni...és itt most nem csak a vw által megadott emissziós adatokra gondolok.
Mint kiderült a 200 ló se 200, hanem szerencsére több, de mi van a többi dologgal? A Spider tankja is a könyve szerint 70 literes, a valóságban csak 60.
Mi kamu még?
Mi a fittyfenének ad ki a gyár bármilyen adatot is?
Megjött, majd be kell szerelni alkalomadtan.
Ajándékba kaptam két első ajtóhoz való kilépőfényt.
Gumik cseréje és visszakapta az eredeti felnijét
Selenia 5W/40 Olaj, olajszűrő, diesel szűrő, levegőszűrő csere.
Pollenszűrők majd nyáron
170000 miles
2 küszöb csere+alváz lakatolás, alvázvédelem. (sajnos nagyon ráfért)
Na, ez egy komoly és jogos kerdés. Nem igazán tudok mit mondani, mint egypár dolgot felsorolni, amik ezt az őrületet kialakíthatták bennem. Nem fontossági sorrendben, csak ahogy eszembe jutnak.
Messziről kezdem. Szüleim első autója a Fiat500 osztrák változata a Steyr-Puch500 volt. Családi legenda, 3 éves voltam, amikor jött helyette a kombi Lada. Így mikor az első autóm kellett kiválasztani, lett az akkor 24 éves Fiat500 (1993). Szolid gyerek voltam, így a lóerő nem annyira izgatott, bár ha tehettem, kimentem a Veszprém-rallyt is megnézni.
A Liener-féle Autótípusok könyv '59,'61,'64,'67,'71. Ezek majd mindegyike megvolt a nagybátyám jóvoltából. Kitűntek a könyvekben az olasz autók. Ugye akkoriban a '60-as, '70-es években kétségtelenül az olaszok fújták a passzátszelet az autóiparban. Fiat500,850,124,125,127,128 ezek számomra a hőskor. Ezekben éltem, tetszettek az olasz filmek az olasz autókkal. Annyira ebben éltem, hogy nagyjából teljesen átaludtam a késő 70-es évektől 2000-ig az autóipar csodáit. Ezért nézek, amikor valaki Celikákról, Camarokról beszél.
Első szavam állítólag az 'autó' volt. Nagy hatással lehetett rám a technika.
A Fiattal '94-ben a legjobb barátommal Sziciliáig akartunk menni, hogy átéljem, amit a régi olasz filmek muttattak, de csak Nápolyig jutottunk pénzhiany miatt. A nápolyi forgalom, amalfii szerpentin, a Vezúv, Róma, Firenze, Pisa, Siena stb., megvolt az élmény. 2000-ben meg a baratnőmmel (gyerekeim anyjával) meg a Fiat500-as barátainkkal (3pár) vezettünk le a Riviérara, a Fiat 500-as találkozóra, Garlendába. Legutóbb a három családdal 2017-ben mentünk oda, igaz már tréler vitte a Fiatokat...
2001-ben Sümegen volt a Bakony-Balaton Veterán Túra. Oda az egyik barátom német komája egy 1968-as lépcsőselejű piros Alfa 1300GTJ-vel jött. Megkaptam 5 percre. Álom, ami elérhetetlen...Fakormány, úton ültem, pörgős 1300-as motor, 90ló, 5 sebesség, gyönyörű forma. Majd egyszer...gondoltam és hazakullogtam.
Két év múlva lett rá lehetőség. Akkor az UK-ban éltünk, egy Bertone kupét szereztem, nem egy lepcsőselejűt (Kanten v. Step front) hanem a plusz 30lóra szavaztam, bár a 4 fényszóró kevésbé tetszett. Előtte tettem még egy bágyadt próbálkozást, hogy legyen inkább egy 124Spider vagy egy TR6. Alfa lett. Petrolhead munkatársam is megerősíttette: Alfát kell venni!
És nem bántam meg. Keveset tudtam a márkárol akkoriban, utána jöttem rá mi is az az AR, meg ez a 105-ös típus mit jelent. Ez az autó az akkori kategória non-plus-ultrája, ezt korabeli cikkekből tudtam meg. Még büszkébb lettem rá. 2 évig szereltem és készítettem fel, aztán 2005-ben forgalomba helyeztem még Angliában. Közben egy 14 éves kocka Escorttal jártunk.
Hát így.
A Fiat már nagyon keveset megy. Kicsi, nem biztonságos, néha megyünk a fiainkkal egy-egy túrara, akkor is inkább földúton vezetnek, évente 2-3-szor, idén csak egyszer. Ez egyértelműen a '60-as évek romantikájáról szól, csaladi emlékek miatt van meg és megy évi 500-1500 km-t, amúgy a garázsban áll.
Az Alfa az már ad értékelhető és érzékelhető menetteljesítményt. 120le, 1040kg, 5 seb, négy tarcsafék plussz a '60-as évek romantikája plussz a tudat, hogy ez akkoriban maga az 'űrtechnika' volt. Jaguárral, Porschéval, Lotusszal hasonlitgatjak össze az akkori autós magazinokban. Azt mondják van amiben nem a legjobb, de az egész csomagra rámondták, hogy igen-igen jó..
Persze 700km-t megtenni vele igen fárasztó, de minden benne van, ami egy jó autót jó autóvá tesz. Gyorsul, fékez, vagány, kupé, szép, hörög, durrog, kipörög, farol és ki is lehet rendesen könyökölni, az elefántfület meg ki lehet hajtani! A '60-as évek az autómobilizmus csúcsa: minden analóg, jól használható és élvezetes is egyben. Ezután már biztonság, kényelem, fogyasztás, 'környezetvédelem' a fő fejlesztési csapás. Sosem vágytam az '50-es évek autóira vagy korábbiakra mert egyrészt csúnyák, meg 'szarok' is. Se nem mennek, se nem fékeznek. Ennél az adrenalin 120-130-nál akkora mint a v6-nál 150-160-nál. Jobb a v6 körideje, de ahogy valamikor írtam a blogba:
Óriasi volt: fékezős gázfröccs+ dupla kuplung kettőbe. Páratlan. Olyan élénk, közvetlen, csupa gépészkedés, hörgés, gázfröccs, kormánybakapaszkodás.
Utána gurultam egy kicsit a v6-tal is. Az is nagyon-nagyon jó, de az öreg most többet adott. Csodálatos masinák.
Sajnos annyira elfáradtak a fényszóróim, hogy időszerű volt a cseréjük. Az esztétika zavar kevésbé, sokkal nagyobb probléma volt, hogy sötétben konkrétan semmit nem lehetett látni. Egyszer már próbálkoztam a polírozással, de sajnos már az egész műanyag búra mattult, illetve belülről is rossz volt, illetve már a foncsorok sem voltak az igaziak, szóval annyit ért, mint halottnak a csók. Ebay-en találtam egy pár fényszórót 43e forintért (szálítással), Németországból és ráadásul E engedély jellel ellátott. (Akit érdekel innen rendeltem: https://www.ebay.com/itm/202952758956 bár most már majdnem 10e forinttal drágább). Volt máshol is hasonló árban, de egyedül ennél emelték ki, hogy E jeles, azért ezt választottam. Még egy kis dolog ami félreértésekre adhat okot (legalábbis azoknál, akik nem tudnak németül). A "Linkslenker" balkormányost jelent, vagyis jobb oldali közlekedést, de az online fordítók nagy része bal oldali közlekedésnek fordítja (ami különben "linksverkehr"). Szóval itthonra "Linkslenker" (balkormányos), vagy "richtverkehr" (jobboldali közlekedés) kell. A csomag kb. egy hét alatt megjött, DHL -el adták fel, de itthon már az MPL hozta ki. Hétvégén kicseréltem, sajnos legalább egyik oldalon le kell szedni a lökhárítót a cseréhez. A magasságállító motort a régi lámpából kel átszerelni, ez egy bajonett záras megoldással van rögzítve, szóval nem egy nagy történet. A különbség nagyon látványos, nézzétek meg a képeket, megérte a csere! Este még nem mentem vele, hogy valós helyzetben mekkora a különbség, de a garázs ajtón a vetítési képek szerintem magukért beszélnek. :)
Kicsit szomorú voltam, hogy itt van ez a csodálatos bussomasina a hozzá tartozó hangolt kipufogóval és nem tudtam játszani rajta, ahogy az öreg GTV-n már megszoktam.
A Fiat500 vezetése rákényszerített már régen, hogy a duplakuplungos visszaváltás, sőt a felváltás is készség legyen. A gázreakció persze szánalmasabb mint egy modernkori átlag benzines autóé, meg fékezéskor sem lehetett odapöccinteni a gázra, de mégis az alapokat megadta.
Aztán jópár évre rá a kis GTV-n a tökéletes pedálkiosztás miatt már a fékezés közben is lehtett pöccigtetni a gázt, közben kettesbe vissza igényelte a duplakuplungolást is.
Aztán beleültem a 156-ba és nem akart ez összejönni. Nem mintha a váltó igényelné, mert kettőbe vissza lehet nyesni könnyedén 70-nél is, de néha nagyot ránt a motorfékbe kapcsoláskor, pláne ha a fékkel elmatattam és a fordulat leesett. Nem tetszett.
Némi kínlódás, méricske, gázpedál emelés után rájöttem, hogy az a cipő, ami a GTV-nél bevált erre, az nem jó a 156-nál. Illetve a fém pedál felület bizonytalan fékezés érzetet adott, nem akartam, hogy lecsússzon a lábam a fékről.
A magasszárú téli félcipő puha és recés talpa bevált, minden működik.
A nehézség a más időzítésben van. Az öreg gépeknél a váltást kell segíteni és egyben a fordulat szinkronizálást is, amikor a kuplung zár. Ennél az autónál picit mintha később kellene időzíteni a szép rángatásmentes visszaváltáshoz.
Jó lesz, óriási móka és élmény, amikor a Busso ezzel a kipufogóval így szól a visszaváltogatásokkor.
Első találkozóm!
2005.03.21-én regisztráltam erre az oldalra, hogy jelentkezni tudjak a talira.
Az első két képen még csak gyülekezünk Győrben, ahonnan konvojoztunk.
Még nagyon kevés embert ismertem, igazából egy jól sikerült kirándulás lett belőle. Sok-sok hasonlóan hóbortos embert láttam...
