Blog
2010 04 26.-án Piri jóvoltábó végre összeállt a klímám. Frensz cartársal reggel leviharoztunk Kulcsra, ott történt a műtét. A kompresszor adta meg magát, sikerült egy olyat találni, ami szinte minden típushoz jó, így ha ne adj Isten gond lenne vele, gyorsan és akciósan beszerezhető. Ez azzal járt, hogy úgy tartó bak és új csövek is kellettek. Még aznap Sárbogárdon Tósoski Gyuri megtöltötte, meg nyomás próbázta is.
Németből rendeltem 4 db. Kumho 225/45 R17 XL gumit,cirka 104.000 ft.-ért.
Már fent is vannak.
Légtömegmérő csere 110.000 km-nél.
Gyári Bosch (kedvezménnyel El barátomtól) 30000 ft.
A 90.000 km-nél sikerült lecserélnem a régi 6 éves akksit,egy új 100 Ah bikára.
Ma leadtam a szakinak a küszöböket. Szerinte nem vészes a törés, ami nekem elég komolynak tűnt. Azt mondta szól ha készen van, és akkor odapróbáljuk a kocsihoz. Utána pedig nekieshet a fényezésnek.
Fantasztikus nyári időjárás fogadott április 24-én, így kitaláltuk, hogy nem a szétbombázott teraszon töltjük, hanem sétálunk valahol és az utolsó cseppig kiélvezzük a D vitamin gyűjtést.
Lassan gurultunk Győr felé, ahol matricát vettünk, majd az M1-en Tatabánya felé indultunk. Itt a Matyi felébredt és tudtunkra adta, hogy tízóraizni szeretne. A megállóban volt vagy 10 parkolóhely, de az első harmadban 40 tagú román család ebédelt, a közepén dagadt német pöffeszkedett, így a feleségem kérésére arrébb parkoltam - a sor legvégére. Bár a fólia miatt nem látni be az autóba, szerintem érthető a kérés, hogy szoptatás alatt ne járjanak idegenek az autó körül. Ez így nem is lett volna baj, ha a sor vége nem a rokkantak számára kijelölt parkoló. De még az se lett volna baj, ha fél percen belül ki nem szúr a rend éber őre. Végül a románok alapos megvizsgálása (elég ijesztően néztek ki) és Matyi mosolya megenyhítette őket és 10 perc után elengedtek. Büntetés nélkül - és ez így volt jó.
Budapesten az Erzsében téren parkoltunk le, bár nem szeretem ezt a helyet, mindig itt kötök ki. A lézengő gyanús alakokat már megszoktam, a feketere festett hajú fiatalok pipafüstjén sem ütközök már meg, de a hajléktalanok miért járnak a liftbe vécézni - ez számomra elfogadhatatlan, babakocsival meg elég kellemetlen lépcsőzni.
Átsétáltunk a Lánchídon az Adam Clark térre, megsimogattuk a kőoroszlánokat és felsiklóztunk a Várba. A megújult Halászbástyán csináltunk pár fotót, majd visszasétáltunk. Hat óra is elmúlt, mire hazaértünk. Jó nap volt, valamikor újra megismételjük.