Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

A régi szállodánktól visszaindultunk a mostaniba.
A szerpentin lefelé is király volt. Egy kávé erejéig újra meglátogattuk a helyet ahol ebédeltünk. (1.kép) Most van hely, ide beteszem az ebédre efogyasztott rák nyárs képét is. (2.kép)
A Lago di Mergozzo érintésével jöttünk vissza.
A szállodában egy üveg bor várt minket engesztelésül a tegnap esti kellemetlenségekért. Jól esett a bocsánatkérés és az egész napos autókázás után a bor is.
Lementünk egyet sétálni a partra (5.kép), majd felmentünk a szálloda tetejére, a napozóteraszra körülnézni. (6-11.kép)
Holnap PHuBi pihenni fog, a tavon lévő szigeteket fogjuk meglátogatni, ahogy anno 2012-ben is tettük.

Turbo, generátor, pár apróság

Anno 2012-ben - még a második Nagy Túra keretében - már jártunk errefelé. Akkoriban Domodossolában egy hegyi szállodában laktunk. Ma ezt a szállodát céloztuk meg.
Az időjárás némi esővel kezdte, de később sokat javult a helyzet.
2. kép: Kilátópont az út szélén egy kanyarban - az út gyakorlatilag a vízparton és a sziklák alatt vezet. A kilátás csodálatos.
Az olasz-svájci határt úgy léptük át hogy szinte észre se vettük. Nem nagyon őrzik. Holnapután ettől sokkal elhagyatottabbon fogunk átkelni...
Locarnoban balra fordultunk Domodossola felé. Néhány útikönyv a legszebb vasúti útvonalak közé sorolja ezt a szakaszt. Úton is szép és változatos. A vasúttal többször is találkoztunk. (3.kép)
Innen gyakorlatilag az olasz határig balkonút visz. (4-5.kép) Hihetetlen meló lehetett anno megépíteni.
6.kép: Svájc - olasz határ. Anno 2012-ben itt álltunk meg még a faluban. Sajnos most nem sikerült ugyan ott megállni és fényképet készíteni.
7.kép: Santuario della Madonna del Sangue - Mindig lenyűgöznek az ilyen építészeti műremekek. Itt ittunk egy kávét is.
Még mindig esik :-(
8. kép: 965m Scopello-Pass - Itt van az olasz kerékpáros Marco Pantani emlékműve.
9. kép: egy egyszerű Q8 benzinkút aminek az érdekességét a mögötte lévő gránitbánya adja. A fél hegyet már elhordták.
10. kép: Egy út melletti étteremben megebédeltünk. Mindenhol lehet érdekes és finom dolgokat találni, itt a rák nyárs volt a felfedezés.
Egy kiadós szerpentinezés végén ott állt 1.100m-es magasságban az Albergo Ristorante Da Cecilia - 2012-ben aludtunk itt (Domodossola) A 11.kép még 2012-ben készült, a 12-es most. Jó volt visszaemlékezni az akkori kalandokra. A faluból ide vezető 10 km-en tanultam meg hogy beláthatatlan visszafordító kanyar előtt dudálni kell, így hallani ha jön szembe valaki...

folyt.köv.

Sajnos a vezérlést 2x kellett cserélnem. Az először vásárolt Contitech készletben hibás szíjat kaptam, ami kb. 2 mm-t ütött oldalirányban. Szerencsére a bolt ingyen cserélte a hibás szíjat egy Dayco-ra.

Ismét olajcsere.

Megmozgattam az autót és magamat is az Északi-középhegységben. Szlovákiai túrának indult, de az időjárás előrejelzés esőt írt arra a vidékre, beijedtem.
Sebaj, a Mátra és Aggtelek száraz lesz. Irány Gyöngyös.
Délben beszéltünk meg találkozót Ferivel ott, hogy együtt induljunk tovább a hegyekbe.
A jó időnek köszönhetően a Mátra dugig volt. Autós nézelődők, motoros versenyzők, bringás túrázók. Folyton fennakadtam valakin. A parádsasvári felfutón utolértem egy motoros karavánt. Eleinte megálltam és hagytam menni őket, amíg nem jön valaki mögöttem. De csak 2-3 kanyart tudtam tisztán autózni. Ilyen nincs, menni kell. Három szakaszban tudtam megelőzni a konvojt, utána maradt még pár kanyar, amit élvezhettem.
24-esen tovább.
Eger után Balaton, kis farriszálás a fehér aszfalton. Borsodnádasd, Ózd, Bánréve, Szlovákia. Későn érkeztünk, benzin is fogyóban, térképem sem volt. Emlékezetből egy rövid szakaszt mentünk. Tornalja, Deresk, Gömörrákos, Jolsva, Csetnek, Rozsnyó, Aggtelek. Onnan Szin, majd vissza Putnok.
Fáradt voltam már, de még kívántam a kanyarokat. Szilvásvárad, Eger, Parádsasvár, Gyöngyös. Felfutón egy autót kellett elkerülnöm, tiszta. Mehettem a tempómat. Elképesztő tapadás és kanyarvétel.
Gyöngyös után nyugiban haza.
908 km, 137 l, 28505 km

Szombatra esett most a választás. A nyár lassan elmúlik, hűvösebb az idő.

Szerdán este már legördítettem a ponyvát a kis zöld autóról, igen, megvan még, klassz kis járgány. Fokozódott a hangulat. Beleszagoltam a kabinba, lepörgött pár emlék a közelmúltból. Másnap átnéztem, felfújtam a kerekeket, folyadékszintek, egyebek.

A nap már csak tizenkét és fél órát van fenn, így egy kora reggeli indulás mellett döntöttem. Mikor ébredtem, azzal egy időben hallottam az esőt kopogni a párkányon. Az egész országban csak itt esett. Össze is szedtem pár százast, mondván majd Egerben lemosom (elfelejtettem). Negyed hatkor sikerült a benzinkúttól indulni. Pirkadatkor már Törtelnél jártam, még egy búcsú zápor bekapcsoltatta velem az ablaktörlőt. Újak a lapátok, egész jól kiláttam a kétzsebkendőnyi részen. Közben azon járt az eszem, hogy a vadak ilyenkor visszahúzódnak vajon vagy nekik nem történt semmi. Fél percen belül láttam egy őzet.

Egy komoly motoros raj húzott fel a Bükkbe, én folytattam utam Szarvaskő felé. Elég nagy volt a nyüzsgés, de Mónosbél után kitisztult minden. Szokás szerint Balatonnál következett egy kis ráhangolódás az autóra. Megvan, tán kicsit sok is, mentem is tovább Ózdra hat kis keleti csúszós oldali oda-vissza után. Mi ez a rohadt benzinszag? Telelocsoltam a csomagtartót, meg foltos az autó oldala. Megvan, ha pont a másik oldalról zárom a sapkát, akkor tömít rendesen is. Akkor így. Még mindig tanulok valamit az autóval kapcsolatban.

Lévárt, Deresk, Kövi, Rákos. A vigyor végig ott maradt, szerencse, hogy van szélvédő, mert különben úgy járok mint az egyszeri motoros. Ez a hullámvasút, nagyszerű ívekkel remek terepe ennek az autónak. Javarészt négyeses, gyakran hármas, párszor ötösben érdemes menni.

Majd Nyustya felé kanyarodtam. Legutóbb ez a rész volt a legemlékezetesebb, ezért kezdtem itt, de most valahogy soknak éreztem az úthibát. A Nyustya felöli felén azért egész jót lehet menni. A gumi most sem szerette. Egy autót sem láttam talán. Nyustyán megfordultam.

Szirk-Turcsok hibátlan, Lubény, Jolsva, Sebespatak, Rozsnyó. Majd fel a hegyre Krasznahorkaváraljától. Felfelé nagyon bejött, a jobbosokat szinte a bója érintésével kellett venni, hátha jön valaki szemben, elég szűk az út. A hágón túl durván lejt, van öt-hat visszafordító, durrogás, visszakettő. Pár helyen volt „közönség” is. Szomolnok-Stósz is remek, változatos kanyarokkal a nagy erdőben át a hegyen, számos visszafordítóval egészen a négyeses részekig. El is határoztam, hogy miután visszamegyek Rozsnyóra tankolni, ezt a vonalat újra be kell futni. Ekkor már igen hiányzott az ebéd, de nem találtam alkalmas helyet. Így az oda-vissza lement ebéd nélkül.

Úgy láttam, hogy Szepespatak felé nem érdemes menni, legutóbb sokan aggattak arrafelé, meg elég hosszú is. Inkább Rozsnyó-Veszverés-Nyilas útvonalat választottam. Pont belenyúltam, rallyverseny volt a hegyen, lezárták a szerpentines részt, meg kellett fordulnom. Jöttek lefelé a 130-as Skodák, mentek velem Jolsva irányában. Durván rövid áttételezésű versenygépek. Bíztam benne, hogy nem Turcsokra igyekeznek, szerencsére Dobsina felé tartottak, én meg nyomtam vidáman egy kövér gázt a henckói elágazásnál balra fel a hegynek, Jolsvának.

Turcsok-Szirk nem hazudik, klasszul vettem a kanyarokat, a technika szépen dolgozott a kezem alatt, gördülékenyen, de tempósan, elégedett voltam.

Zeleznik előtt végre találtam egy pihenőhelyet. Uzsonna-ebédeltem egyet, gyors helyzetjelentés a másnapi túrázóknak. Talán majd ők is mesélnek, milyen a Q-kal errefelé.

Nem álltam rosszul az idővel, belefért még a Rákos-Kövi-Deresk kétszer. Fáradtabb voltam mint reggel, volt már kanyar aznap bőven, a vigyor mosolyra változott, de nem tudtam volna úgy itthagyni Gömört, hogy ne menjek még egy ráadás kört.

Hazafelé a „vizsga” Balatonnál felfelé jól sikerült, gördülékeny, harmadikas, ballábas fékpöcköléssel, visszafordítók kettőben. Régebben az alján is kettesben erőltettem.

Lehetetlen megunni ezt a kis járgányt, az egész autó a vezetőülés, vezetés élménye köré készült. Ha meg kiszállok és ránézek, akkor is egy remekmű. A hatvanas évek autós esszenciája benne van. Gépészkedés, gázfröccsök, a rekedt, érces hangja, a motorfék-hörgés. Egyszerűen nagyszerű. Őrület.

851km húzós, csak a három rátankoláskor és uzsonnakor állt a motor

37499km

kép1 pirkadatkor Törtel és a zápor előtt
kép2 Dénes felett
kép3 ugyanott
kép4 Csíkszentkirály ajándéka Krasznahorkaváraljának
kép5 Stósz és Szomolnok között már a hágón túl
kép6 ugyanott
kép7 uzsonnázóhely Zelezniknél
kép8 alkonyat Tenk után

Az égőcsere hallatán mindenkinek egy gyors, pár perces művelet fut végig az agyán, csak nem a Giu tulajoknak...
Nyaralásunk előtti napon vettem észre, hogy Giun nem ég a jobb első lámpa. Próbáltam a varázstenyér gyógyítást egyszer, kétszer, háromszor is, de nem segített, így megrendeltem a hozzá való égőt.

Visszatérve a nyaralásunkból neki is ugortam az égőcserének, persze előtte azért bekérdeztem a csoportban, hogy mennyire szívás és hát sajnos ez sem a két perces műveletek közé tartozik. Lökös körbe megenged-->jobb oldali kerék koppig kicsavar (bár kevésbé szopás ha le van kapva)-->dobbetét kicsavar és eltart-->majd meglazít egy lámpát tartó csavart-->motortérben is egy csavart és ki lehet emelni az egész lámpatestet, mert máshogy nem nagyon lehet. Finoman is szólva nem az az árokparti égőcsere az "ezeröcsin"...
Na de szerencsére minden nehézség és probléma nélkül megment a művelet. Került bele egy Hella DS1 85V 35W égő, majd visszaszereléskor észrevettem, hogy a filterháztól felfele vezető cső enyhén szólva kuka állapotban van, így ez is felkerült a cserelistára. A visszaszerelést követően egy gyors próba, majd mehet minden csavar a helyére. Újra nyúzhatja az esti kilométereket a Giu!

Szegény Bella festését már az idő vas foga, de főleg az UV tépázza rendesen. A csillaggarázs még mindig az otthona és a fő oka ennek. Idén már a vállalhatatlan kategóriát érte el a festék hámlása pár helyen, így úgy döntöttem ideje kicsit rendbedobni. Volt már régről egy cserelökösöm is - mert a mostani már be volt hasadva és overal nem volt éppen a legjobb passzban, illetve a csomagtérajtó is büszkélkedett egy macipuszival, amit szégyenszemre én hoztam össze a nagy kapkodás közepette...
Sikerült hosszú idő után találnom egy egész korrekt fiatal srácot, akinek éppen volt már dolga egy 166-tal is, így bátran mertem hozzá vinni Bellát is.

Telefonos egyeztetés után le is adtam a Bellát és reménykedtem, hogy az én kocsim is legalább annyira jól sikerül majd, mint a 66-os, amit fent láttam az oldalán. Pár nap múlva kaptam is az üzenetet fényképekkel, hogy a macipuszit teljesen nem lehetett eltüntetni, de már szinte alig látni, így már neki is fog a festésnek. Két napra rá már kaptam is az üzit, hogy a következő hét elején mehetek is a kocsiért, aztán másnap indult a sz@rlavina...

A srác teljesen kétségbeesve magyarázta nekem, hogy ő kikeverte a színt a színkód alapján a festéket ami mindaddig jól is mutatott, amíg fel nem rakták vissza az alkatrészeket. Ő azt mondta, hogy ezt így nem adhatja ki és holnap kikeveri még 1x a színt és lefesti újra, de ha tudta volna, hogy ez ennyire macera, akkor inkább el sem vállalja. Ekkora már kezdtem kételkedni mind a srácban, mind a tudásában és már ő is érezte, hogy nem ez lesz élete munkája, így adott egy vissza nem térő ajánlatot. Felkínálta a többi "eredeti" fényezéssel bíró elemeket szinte fele áron lefújja, csak hogy ne üssenek el a mostanitól. Mondani sem kell, hogy ekkor már nagyon féltem a végeredménytől, mert azóta még nem láttam a kocsit.

Végül eljött a pillanat, mikor átvehettem a kocsit. Izgultam mint kiselsős a sulikapuban, vegyes érzelmekkel. a Srác hátravitt a a műhelybe, majd mikor láttam, hogy nem kék-zöld lett a kocsi meg is nyugodtam. Nappali fényben szinte észre sem vehető a két árnyalat közti különbség, inkább csak neon fény alatt. A srác bocsánatot kért, hogy eddig tartott és megígérte, hogy ha úgy gondolom a többi elem festését a megegyezett összegért szívesen lefújja. Annyiban maradtunk, hogy még mindenképpen keresni fogom, mert van még pár esztétikai hibája, amit illene helyrerakni.

Olajcsere: 252042