Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Meglett a 95.000 km

A hátsó fék cseréjekor észrevettük, hogy a bal támasztógömbfejnek van egy kis koppanása. Cseréltettem TRW-re, utána elmentünk egy futóműállításra.

94.994 km

Ahogy az előző posztban említettem, kiderült, hogy a hátsó abroncsok már szinte használhatatlanra koptak. Az előző hétvégi pályanapozásra már nem érkeztek meg az új abroncsok, így a régieket még inkább nullára redukáltam.

Ma viszont felkerültek az újak. Újra gyári szerelésű, Alfa homologizációval rendelkező Pirelli P Zero Corsa Asimmetrico 2 abroncsokat rendeltettem be. Nem egyszerű hozzájutni, de ügyes gumisom van, tudja honnan kell beszerezni.
Most már újra maximális tapadás mellett lehet használni a hátsó tengelyre adott nyomatékot.

Éves szervíz
Cserélve:

-Motorolaj (Selenia 5w30)
- olajszűrő
- légszűrő
- pollenszűrő
- gázolajszűrő
Elaforg Kft (gyári)

Az idei év találkozója különleges volt, mivel a QV-t ünnepeltük és szerencsére éppen egy akadt is otthon. A szokásos előkészületeken és egy törött utas oldali szellőztetőn kívül még kapott egy teljesen új gyári QV emblémát is, hogy teljes pompában tündökölhessen. Sajnos az előző tulaj kókler keze munkája itt is jelen volt. Nemelég, hogy a rossz oldali emblémát ragasztotta fel, hanem az még egy olcsó utánzat volt, amit szélenkénti kétoldalú ragasztóval és a közepét pedig szilikonnal gányoltak oda - mondanom sem kell, hogy okádék volt az egész és borzasztó volt leszedni.

Idén mind a két nap részt vettünk az eseményen, így viszont a szokásos konvojozás elmaradt. Maga az esemény sokkal összeszedettebb volt, mint tavaly. A beléptetés szupergyors volt és a programok is egészen jók voltak. Egy amit sajnálok, hogy az esti partyk kicsit korán kezdődtek és a nevesebb DJ-nek szerintem az az egy óra kevés volt.
Ezen felül hatalmas élmény volt és jövőre ugyan itt !

Az éves szeriz két héttel megcsúszott, nem a világ. A csúszás oka, hogy ahova eddig hordtam, ott bonyodalmak adódtak, és nem találtam szerelőt akinél ott mertem volna hagyni az autót. Látatlanban nem kisérletezek akkor sem, ha nem nagy ügy egy olajcsere, ahhoz érzékeny motor.
A vége az lett, hogy a szomszédom, Tomi bevitt a családi és baráti BMW műhelyükbe. Este üres a műhely, a saját vasaikat is ott szokták szerelgetni. Chili tiszteletbeli BMW lett, feltettük egy csáposra, a hűtőszekrényből szisszentettünk egy sört, és nekiálltunk.
Fék csere is időszerű volt, elöl-hátul a tárcsa, betét cseréket is megcsináltuk. Így ketten-hárman forgolódva az autó körül vidáman és hamar összeraktuk, miközben a szomszéd csáposon BMW váltóból csöpögött le az olaj.
Chili most egy év alatt picit többet ment, közel 10e km-t. Nagyrészt napi városi menetek, közük rövidek és hosszabbak is. Az olaj ami lejött, fekete volt. Ez a srácok szerint nagyon jó, elvégezte a dolgát. A szűrő viszont azt mutatta, hogy ez kb a határa annak amit elvisel, nem nézett ki jól.
Szerencse, hogy így alakult, és ott voltam, csináltam, így láttam mi a helyzet. Legközelebb 6-7e után csinálunk egy cserét és megnézzük úgy az olajat, szűrőt. Belőjük az optimális intervallumot, hogy hosszú életű legyen a motor.
Az olajcseréhez Seléni a K-PE olajat, gyári szűrőt használtunk. Kicsepegtettük, feltöltöttük. Majd leengedtünk belőle és újra feltöltöttük nívóra.

A fék csere kellemes meglepetés volt. Bár minden el volt kopva már nagyon, összerohadva semmi nem volt. A csúszkákhoz nem kellett hozzányúlni sem, a kézifék bowden, mechanika ép, a dugattyúk, gumitömítések, fékcsövek teljesen épek, szépek. Volt nálunk minden, de csak a tárcsák, betétek kellettek, a többi ment vissza.
Mivel vendég voltam, nem okoskodtam, BMW technológia szerint lett összerakva, rézpaszta helyett szórt olajzással, valamint valami kék hőálló zsírral.
Befékeztük, teljesen jó lett. Nem nyikorog, csikorog, simán fut és jól fékez.
Egy pici hiba szerelés közben becsúszott, ami inkább vicces kategória. A betétről a ragasztó védőt nem vettük le. Hurrá, összerakás után tűnt fel :-)
Még ami hátra van, az egy pollenszűrő csere és egy klímatisztítás, ezt megcsinálom itthon majd.

Régóta tervezgettem már, hogy ellátogatok egy pályanapra a Q-val egy olyan pályára, ahol ki lehet autózni. Eddig csak a Hungaroring volt belföldi opció, de régi F1-es pályánk nem keltett bennem csillapíthatatlan vágyat. Így, mikor tudomást szereztem a BPC átadásáról, felcsillant a szemem.

Ahogy elkezdtem utánanézni és egyre többet tudtam meg a pályáról, éreztem, hogy erre az aszfaltcsíkra mindenképp fel akarok hajtani. Nem meglepő tehát, hogy amikor 2 héttel az esemény előtt tudomást szereztem arról, hogy a megtartják a pálya első nyílt napját, rövid teketóriázás után befizettem rá.

Amit a pályáról tudni érdemes, hogy majdnem olyan hosszú, mint a Hungaroring (4115 m vs. 4381 m), a pálya átlagos szélessége viszont nagyobb és a vonalvezetése is izgalmasabb versenyre ad lehetőséget, több egyenessel és gyorsabb ívekkel. A pálya gyakorlatilag alkalmassá tehető lenne Formula 1 versenyek befogadására is, az aszfaltcsík ennek megfelel. Egy ilyen licenszhez azonban még sok egyéb szabálynak is meg kéne felelni és nem mellesleg rengeteget kéne érte fizetniük. De ez az én szempontomból nem volt releváns, örültem, hogy megépült egy ilyen szintű versenypálya tőlem kevesebb, mint 100 km-es távolságra.

A nyílt nap hírére nem csak én, de a Giulia Q-s csoportban is sokan felkapták a fejüket, így csakhamar lettünk onnan 4-en is. Csatlakozott még egy ismerős a Giulia Veloce-jével, tehát 5 autóval érkeztünk. 20 perces etapokra lehetett befizetni és lehetett választani délelőtti és délutáni alkalom között. A délelőttire vettünk jegyet, hogy szabad maradjon a délután, akár még egy strandolás is beleférjen a Balatonban. Rövid levelezés után sikerült leszervezni, hogy egy csoportba kerüljünk mindannyian. Egész héten napsütéses jó időt jósolt az időjárás jelentés, így biztos voltam benne, hogy ez egy jó élmény lesz.

Azonban szombat reggel 7-kor arra keltem, hogy esik az eső. Egyből ránéztem az időjárás előrejelzésre. Sajnos tévedtek a meteorológusok, bizony zuhog az eső itt is és a felhők épp a Balaton felé tartanak.
A kedvem is egyből olyan felhős lett, mint az időjárás, mivel az autón a hátsó abroncsok profilmélysége már a kopásjelző közelébe ért és hiába rendeltem be az új gumikat, azok nem érkeztek meg péntekre, ahogy ígérték. Ezek az autóra homologizált Pirelli P Zero Corsa-k pedig normál profilmélységgel sem brillíroznak az esőben, ebben az állapotban pedig szinte használhatatlanok. Így biztos voltam benne, hogy nem hajtok fel a pályára, mert rendes tempó helyett csak gurulgatni tudnék, valamint a casco-m sem érvényes versenypályán történő kár esetén, aminek így még fokozottabb lenne az esélye.

Már-már úgy voltam, hogy így el sem indulok, de ha már megvettem a jegyet, akkor legalább nézzük meg, hátha nem lesz ott olyan rossz a helyzet. Odafelé úton csak az aggodalmam fokozódott, pontosabban a bizonyosságom, hogy ebből ma semmilyen pályázás nem lesz számomra. Végig zuhogott az eső, egyre fokozódó intenzitással. Az autó fara már a közúti sebességhatárok környékén is meg-megúszott, szóval 70-80-al tudtam csak haladni.

10:30-kor kezdett volna eredetileg a csoportunk, én pedig 10 óra után 10 perccel értem a helyszínre. A regisztrációs sátornál gyorsan megkérdeztem, át lehet-e tetetni az időpontot délutánra - folyamatosan néztem az időjárást, délutánra már napsütést ígért - mert ilyen vizes pályára nem tudok felhajtani. Szerencsére minden probléma nélkül át tudták tenni az időpontot 14:30-ra, így egyből megkönnyebbültem, nem hiúsul meg a tervezett pályázás. 5 autós csapatunkból 2-en velem együtt átkérték magukat erre az időpontra, a másik két tagunk viszont maradt az eredeti beosztásnál vizes pálya mellett is.

A köztes időben megnéztük a pálya széléről a csoportot, amiben eredetileg is mentünk volna. Konstatáltam, hogy helyesen döntöttem. Vízfalat húztak a száguldó autók, egyáltalán nem lett volna biztonságos felhajtanom. Körbenéztünk a parkolóban is, nem sokakat ijesztett el az eső. Rengeteg Porsche volt, szerintem a megjelent autók kb. harmadát ők tették ki. Az olasz vonal főleg Alfákból állt, bár 1-2 Maserati is felbukkant, valamint volt egy pályára épített Lamborghini Huracan is. Ferrarit viszont egyet sem láttam.

Délután fél 3-ra eltűntek a felhők és a pálya is teljesen felszáradt, volt kb. 30 °C, optimálisak voltak a körülmények. Néhányszor be kellett inteni a piros zászlót, ami miatt az időpontunk eltolódott majdnem 3 órára. 14:50 körül viszont felsorakoztunk a boxutcában, majd rövidesen elindították a körünket. Előtte elhelyeztem az autóban egy GoPro-t, aminek a felvételéből készítettem egy videót. Link a bejegyzés végén.

Az első körben igyekeztem óvatosabban haladni, de így is kicsit lendületesebben haladtam, mint amit közúton dinamikusnak nevezünk. Az autó menetmód kapcsolóját D-be (Dynamic) tettem, ez a "polgári" fokozatok között a legagresszívabb. Még itt is be van kapcsolva minden védelmi rendszere az autónak (menetstabilizátor, vészfékező rendszer, stb.), de már jóval közvetlenebbül adja le a teljesítményt és a váltóprogram is olyan fordulaton tartja a motort, hogy minden pillanatban nagy nyomaték álljon rendelkezésre.

2 kör után már kezdett megjönni az önbizalmam, az autó tapadt, az aszfalt kiváló volt, a pálya vonalvezetése szintén tetszett. Ekkor határoztam el, hogy a menetmód kapcsolót átteszem R-be. Ez a Race rövidítése. Az autó ekkor minden segédrendszert kikapcsol, megjelenik egy figyelmeztetés a műszerfalon, aminek az a lényege, hogy "ésszel, mert itt már csak magadra számíthatsz és semmi nem fog megmenteni, hogy ha későn jössz rá, hogy ez nem adja ki". Az autó egy 510 lóerős gokarttá változik, a teljes 600 Nm nyomatékot a hátsó tengelyre leadva. Még a Jóisten is elfordítja orcáját terólad.

Fokozatosan kezdtem egyre jobban hajtani a gépet, folyamatosan a farára figyelve, nehogy egy gyors íven, 160 körül kezdjen el megelőzni a segge. Kissé engem is meglepett, de ilyen száraz, meleg időben még mindig tökéletesen működtek a hátsó Pirelli-k is. Érdekes abroncs ez egyébként. Jogilag nem semi-slick, de azért elég közel van hozzá. Vízen nem működik, 15 °C fok alatt nem működik, de szárazon, meleg időben verhetetlen. Viszonylag szűk az a paraméter tartomány, amiben jól használható, de akkor nagyon jó! És megnyugodtam, hogy ezt még minimális profilmélységgel is tudja.

Ahogy belejöttem, egyre jobban nyomtam neki. Végül 8 kört tettem meg, ami közel 33 km. A fara végig stabil volt. Viszont az elejét kezdte egy kicsit tolni egy idő után. Vagy én kezdtem már túl nagy sebességgel belemenni az ívekbe vagy az első gumik kezdtek túlmelegedni, valószínűleg is-is. Az autót karbon-kerámia fékekkel rendeltem, így a fékek kímélésére nem kellett úgy figyelnem, mint a vasfékeseknek. Fékerő vesztésről így a megtett körök alatt szó sem volt.

Természetesen ez csak ilyen első pályanapos ismerkedés, élvezkedés volt. Ideális ívek, degresszív fékezés, optimális kanyarkigyorsítás és hasonló, pályaautózásnál fontos dolgokat legfeljebb próbáltam megvalósítani, de inkább csak a vezetésre meg az autó viselkedésére koncentráltam.

Videó: Balaton Park Circuit with an Alfa Romeo Giulia Quadrifoglio (MY21)

Kmét-Dföldvár-Bfüred-

Veszprém-Szentgotthárd
Szentgotthárd-Csákánydoroszló-Veszprém-Palóznak-

Bfüred-Dföldvár-Kmét
677km
295520km

1577km

Bőrülés igényli az ülésfűtést, és mivel hosszabb távra tervezünk az autóval,
így nekiálltam beépíteni a hátsó ülésekbe is, hogy a gyerekek se fázzanak :)
A Metroman-tól rendeltem 2db Kiyo AWHL-t.
Az gyári kárpit alá kell betenni, ezért teljesen szét kellett szerelni mindent.
Először a csomagteret, majd a hátsó üléssor oldalsó paneljét, ezután már hozzá lehet férni a hátsó ülések oldalsó tartó konzoljaihoz. Az ülések felső része nem nagy dolog, de azért le kelett szerelni a középső biztonsági övet.
Az alsóhoz pedig a középső tartó konzolt.
A csomagtérben lévő szivargyújtóról vettem gyújtás alatti áramot a vezérlő reléhez, ami közvetlenül az aksiról látja el a fűtőpárnákat. Ezzel együtt szépen megcsináltam a vonóhorog kábeleit is. Korrektül megcsinálta a villanyász, de nem volt elég szép :)
A biztosítékait beleraktam az ülésfűtés reléjével együtt egy dobozba amit az aksi mellé rögzítettem.
Természetesen minden kábel bandázsolva és normálisan elvezetve, rögzítve.
Az ülések szétszedése nem nagy dolog, a kisebbiket összerakni se volt túl nehéz.
A nagyobbik ülés összerakása már bonyolultabb feladat, ha az embernek nincs kárpitos fogója,
illetve kárpitos gyakorlata.
A kapcsolót eredetileg a hátsó ülés oldalsó alsó műanyag burkolatába akartam beszerelni, a baloldait ki is fúrtam,
de sajnos kiderült hogy nincs elég hely a kapcsolónak a burkolat mögött.
Ezután jött az agyalás, hogy mi legyen a B terv. A könyöklő hátsó részének a burkolata szerencsére nagyon könnyen levehető,
és azt megvizsgálva rájöttem, hogy ott az USB-k mellett van elég hely. Már csak egy gond maradt: az hogy oda valahogy át kellvinni a kábelt.
Ezzel két probléma is akadt, először is az hogy a kapcsolóknak csak kb. 30 centis kábele volt, aztán csatlakozó, vagyis nem ér át oda.
Nyilván el lehet vágni és beletoldani, de a kardánbox kárpitja alatt kellene átjátszani, ami szintén nem egyszerű.
Sok idő, szívás, káromkodás árán azért sikerült. a Kapcsolók 4 vezetékesek, vagyis a két kapcsolóhoz 8 szál kell, kellően védve és szigetelve.
Sima 2 erű 0.75-ös kábelt használtam, 4-et. Ez kellően védett, elég réz is van benne.
Beletoldottam a kapcsoló vezetékébe miután sikerült áthúznom.
Ezután már csak összeforrasztani, bandázsolni és rögzíteni kellett.