Blog
Ma az anno kibontott műszerfal elcsomagolása volt napirenden.
Kincset találtam benne, pontosabban 2 biztosíték fedél tartó patentet.
Ilyen alkatrész gyárilag már régóta nem létezik. Sokan próbálják több-kevesebb sikerrel 3D nyomtatni (nekem beszereléskor elpattantak, most lemezanya van benne), bontott meg nem létező mert ezeket viszik először.
Magát a "csavar"-t lehet nyomtatni azzal nincs gond.
Szóval lett két gyárim, a télen berakom és teljes lesz az öröm :-)
A mai terv kb 45 km volt a környéken. A "Hegyi doktor újra rendel" sorozat környékét szerettük volna megismerni. A filmsorozatban a táj csodálatos, a mai nap után bátran kijelenthetem hogy a valóságban is.
Első célpontunk a 1520m magas Hartkaiser, az egyik részben volt itt egy esküvő. A Bergbahnen Wilder Kaiser-rel mentünk fel, de előtte tettünk egy kis kitérőt a rendelő felé. Holnap akartuk megnézni de itt van a falu (Elmau) szélén.
A hegytetőn néha elmentek a felhők és bámulhattuk a kilátást.
Miután lejöttünk meglátogattuk a rendelőt. Leparkoltunk a faluban és felgyalogoltunk. Az ok prózai: ma látogatható, holnap nem lesz az. (Jó volt reggel felgurulni.)
A rendelő elé ki volt állítva a doki életnagyságú figurája is. Mivel ő csak az örökölt zöld csillagos autóval jár gondoltam a nyakába akasztom az Alfa kulcsot. (7.kép)
Az 1650m magas Scheffau-Brandstadl felvonó jött. Fent ebédre megettünk egy itteni "disznótoros" tálat (Brettl jause). Az idő itt sem volt túl barátságos, de adódott lehetőség a körülnézésre.
Ezután St. Johann in Tirol jött. Hangulatos kis falu sok-sok látnivalóval és finom fagyival.
Öt után értünk vissza a szállodába ahol édes semmittevéssel és egy finom vacsorával telt az este.
A csapattal megejtettük az évzáró gurulást ami most 2 naposra lett tervezve 10.05-10.06. Szendehely kiindulási pont és Parád volt a búcsúzó helyszín onnan mindenki ment a maga útján. Szombaton szinte végig nyitott tetővel de vasárnap màr az eső miatt végig zárt térben utaztunk. Jó volt a hangulat mint mindig és a bátyóka is szépen teljesített. Megtett táv 500 km.
Már év elején befizettem erre az Alfa Romeo Club által szervezett talákozóra, szerettem volna Kakucson a pályát megnézni, kipróbálni, hogy ne csak fotelvéleményem legyen a Laptimingnak is helyszínt adó pályáról. MIvel reggel időben regisztrálni kellett, elindultam korán. A 4-es úton, vicces 7.5l-es fogyasztással, fél órával gyorsabban mint a Google Maps által kiírt érkezés. Valahogy így is terveztem. Mivel egy hatalmas esőt is kifogtam út közben, még szépen lemostam, rendbeszedtem az autót.
A beléptetés, felelősség nyilatkozat pillanatok alatt megvolt, gördülékeny volt az egész szervezés. A nap elején felvezetett körökön szépen sorban haladva volt alkalom megismerni a pálya nyomvonalát. Ez nem feszített tempóban történt, tényleg pályáabejárás volt. Nem volt kötelező, de nem szerettem volna kihagyni a lehetőséget, az ilyen mindig hasznos. Közvetlenül ezután már álltunk is fel sorban a belépő kapu előtt, és sorban engedtek minket fel a pályára.
Ilyen események előtt mindig az van bennem, hogy nem vagyok én versenyző, majd jól elbénázok ott, de valahogy sosincs bennem az a magabiztosság, hogy húúú most csapatunk egy nagyot. Ez nálam örök ambivalencia, vagy valamiféle skizofrén beütés? Nézem a többi autót, hogy csikorog, dől, húú hogy mennek, de ügyesek. Jó, majd körbemegyek valahogy én is. Nézem kikkel megyek.. Háát izé. 75 versenyautó, két Giulia Q...francba. Aztán felintenek a pályára. Az első kört olyan közepesen kényelmesen letudtam, bemelegítő kör. Aztán az utolsó szűk kanyar kijáraton a lábamat odaszívta a gázpedál. Tudtam, hogy nem megyek pályarekordot, tudtam hogy hol hagyok benne nagyon sokat, de elkezdtem élvezni a dolgot. Elmúlt a bizonytalanság, és nyomtam neki, és hát nem közelített a tükörben senki... Hogy mitől van ez, nem tudom.
Az is érdekes, hogy régen az adrenalin azért uralta az ilyen autózást. Csúszunk, határon vagyunk, juhúúú. Hogy a Giulia más e, vagy én öregszem, nem tudom, de most is, mint a Giulia minden megtett méterét a harmónia és a kontroll érzet írja le jól. Elképesztő módon együtt él az emberrel. És igen, baromira puha versenypályára, és az egyenesekben jöhetne még lóerő. Viszont ez sem az élményt nem rontja, sem lassúnak nem mondható. Én előztem, engem nem előztek. Végig az volt az érzésem, hogy a szűk kanyargós részek ahol a Giulia brillíroz. Az valami eléképesztő ahogy a kis szűk kanyarokban végig egyensúlyban lehet tartani, és fordítani kormánnyal, gázzal, ahogy jól esik.
Másfél éve volt az MRing tréning és pár kör a pályán. Az nagyon élveztem, most viszont egész más élményt kaptam. Akkor téli gumikon mentem, ami érzetre jobban harapott. Most nyárikon, ami egyáltalán nem bizonyult lassúnak. Most sokkal többet sodródott az autó, még több kontroll érzet volt. A kanyarokban most egyszerűen jobb, kegyensúlyozottabb volt, amit nem tudok hova tenni.
A fék valami irgalmatlan jó lett. Gyors, hajszál pontos, nulla bólintás. Egyszerűen nem ilyenre emlékszem régről, ez most egy nagyon magabiztos fék setup így. És aki szerint normális hogy pár kör pályázgatástól tönkremegy a fék.. hát nem. Semmi baja a hátsó fékeknek ennyitől. Felraktam, bejárattam, volt benne 1500km, amikor megkapta ezt a pályanapos kiképzést. Köszöni, jól van. Sem égésnyom, sem barázda, sem semmiféle rendellenes hülyeség nem látszik rajta.
A képekért köszönet a fotósoknak, NrmN, és Flat Four!
Lejárt a nyár közepén a műszaki érvényessége. Ma kapott egy újat. A LED-et kellett kiszednem, sima Hella H7 került bele, semmi más probléma nem volt az autóval.
Nyáron nem használtam az autót, ez nem tett jót az aksinak. Amúgy sem volt már fiatal. Teljesen lemerült és már feltölteni sem lehetett. Vettem gyorsan a praktikerben egy új 72 Ah-sat. 2 év garancia van rá.
225/40R18 V Winguard Sport2 WU7 XL NEXEN
Pályanap előtt felszereltem a régebben vásárolt motorvédőt, hogy ha van bármi folyás, akkor az megfogja, mert a versenypályát tilos bármilyen folyadékkal belocsolni.
A lidl-ös szegecsanya behúzót most használtam először, mert nem voltak felfogatási pontok az egyébként rávaló "haspáncélnak". Kiváló cucc, nagyon ajánlom!
Kapott vadi új M8-as imbuszfejű csavarokat, szép nagy alátéteket, és örültem.
Vásároltam egy csövet az olajszűrő hőcserélőjének, mert nagyon megtörtnek tűnt ami rajta volt, mintha nem rávaló lenne. Az 5. boltban végre találtam, felszereltem szép új bilincsekkel, melyhez a hűtőfolyadékot le kellett engedni a rendszerből.
Ez sem tökéletes, itt is van némi keresztmetszet szűkülés, de sokkal jobb, mint volt.
Elkezdődött -volna- a hűtőrendszer légtelenítése, de az autó nem indult.
Néhány nappal előtte raktam a tankba egy Liqui Moly injector tisztítót, mondom ha Kakucsig csinál valamit, akkor jó, ha nem, akkor placebónak biztos jó :D
Elég furcsa egybeesés, gondoltam kioldott valami szennyeződést a tankból és eldugította az üzemanyag szűrőt -ami kb. vadi új- ,de azért vettem rá egy újat.
Az autó továbbra sem indult.
A másik tippem a főtengely jeladó volt, rendeltem egy újat, beszereltem, indult.
Mindez 1.5 nappal ARC Trackday előtt :D
Az autó rendben felért ,pályanapozott, majd visszaért. Kb. 500km-es etap. Apró-cseprő hibáktól eltekintve oké, látszik ,hogy mivel kell foglalkozni a 2025-ös pályanapokig.
Találtam outlet motorsport felniket 4x100-as osztókörrel. Gyártóról csak annyit tudok, hogy egy kisebb holland cég. A felnik csak 8.1 kg tömegűek annak ellenére hogy 8x17-esek. Nyáron tervezem majd bevetni őket. A kidolgozási minőségük a front oldalon hibátlan, a hátuljára kevesebb figyelmet fordítottak, de ez nem fog látszani. A dizájnja egyszerű, talán régiesebb, de kifele dőlnek a küllők és teljes hosszuak, így talán nagyobbnak is néznek ki. Kíváncsi leszek hogy mutat az autó alatt.
A magyar posta nem bánt velük kesztyűs kézzel, de szerencsére elég jól be voltak csomagolva.
Már egy ideje folyamatosan világított a légzsák visszajelző. Elvittem ide, kiolvasták és kiderült, hogy a jobb első ülés oldallégzsák kábelében volt szakadás. Cserélték.
Kaptak a felnik új közepet is.
Költségeim:
- hibakód kiolvasás: 5000 HUF
- javítás: 15000 HUF
- felni közép: 2850 HUF/db
