Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Vásrlás után kocsimosás, teljes külső belső tisztítás. Eredmény 6 db gyári új Ngk gyertya 27000 Ft-ért, mivel a mosó eredménye 2 gyertya elszállása. Örültem, bár a 94000 km okán rövidesen esedékes lett volna. A mosatást megúsztam 8000 Ft-ból. És csak kicsit ijedtek meg a károkozás jelzése után.

Eljött a hónapok óta várt nap. Kocsi csilli villi, indulás Alfacitybe. Konvojalakult Pápán. Győrben még nagyobb konvoj alakult :D Pápaiak, győriek, szombathelyiek, soproniak.
Nagyon nagy élmény volt, azt figyeltem, h minden járókelőnek megakad a szeme a kigyózó soron. Győrben pl 2 kiscsaj számolta az Alfákat :D A szervezésért és a konvojvezetésért köszönet Piritunak. Érkezésnél Tedi lecsippantotta a vonalkódot és átgurultunk Alfacitybe :) Ragyogó napsütés, szép környezet várt minket. Nagyon jól éreztük magunkat. Volt egy kis csoportos fotózkodás is. Persze csak 156osok. Jó volt a régi ismerősökkel találkozni és szerezni új ismerősöket.
Hatalmas tisztelet a srácnak aki 3tól 5ig folyamatosan táncolt a tűző napon Sterbinszky elött :D
Megvártuk még a tombolát és utána elindultunk szépen lassan hazafele. Győrtől kaptam kiséretet 2 nagyvad üldözött. egy 2.4. jtd és egy 2.5 V6 pár kilóméter után elengedtem őket. Nagyobb tempóban voltak mint én :D

Ez volt az első Alfacitym, de egy biztos back to Komárom

Az AC-n szerzett matricák is felkerültek végre...szerintem egész jó lett! :)

170LE ⇒ 195LE
Köszönet a beszerelésért:il Topolino
Km:4123

Hát eljött a várva-várt nap, Péntek délután indultunk Komáromba, hogy részt vegyünk az idei AlfaCity-n. Az út nem volt monoton, többször megálltunk, volt kis műszaki probléma is, túlmelegedés (de nem nálam), az olaszok néha megmakacsolták magukat. Egy 50 km-s kitérőm is volt, mikor a húgomat látogattam meg Egerben, emiatt Lacci33 cartárs és utasai kb. másfél órát vártak ránk a Mezőszemerei pihenőn, ahol a nap megmutatta "jótékony" hatását. Miután ennyivel elhúztam az utazást, sikerült Budapesten kifogni a délutáni dugót, aminek mindketten nagyon örültünk. Miközben tötyögtünk a nagyvárosban találkoztunk pár márkatárssal, de ha derékig lógtunk volna ki az ALFÁBÓL integetve, akkor se figyeltek volna ránk. Sajnos ezt már lassan kezdjük megszokni, hogy Budapesten láthatatlanok vagyunk a márkatársak számára. Este fél 8 körül érkeztünk a szálláshelyre, előtte pedig örömmel láttuk, hogy Komáromban a körforgalomban három cartárs is előttünk tért le. Este elnéztünk az erődhöz, valamit megálltunk a Duna partján pár fotót készíteni.
Szombaton reggel ellátogattunk a mosóba, mivel 450 km nem múlt el nyomtalanul, őszintén megmondva eléggé bogaras lett az autó. A találkozóról annyit mondanék, hogy örülök, hogy találkoztam a régi ismerősökkel és külön örülök annak is, hogy az idén új cartásakat ismertem meg személyesen, viszont sajnos volt negatív élményem is... a gumifüstölés hiánya, és még pár apróság. Hiányoztak számomra valami jó kis autós-ügyességi programok, ha már a betonplacc "kihasználatlan", lehetne valamilyen szlalom vagy parkolási versenyt csinálni. Tavaly hatalmas közös autós pózolás volt, szinte minden albumban megtaláltam azt a 25 Alfát, amik összeálltak... őszintén ezt is el tudtam volna képzelni, hogy az éven is csinálunk pár ilyen képet ennyi gyönyörű Alfával. Volt 156 fotózás, amire páran álltunk össze és egy magasság-mérés, amit SanyiJTD cartárssal ketten csináltunk. A lényege, hogy az enyém gyári magasságú (még), az övé pedig durván fűnyíró kategória. Sajnos nagyon nehezen viselem az ekkora hőséget, így nem tudtam az alfa mellett állni, inkább a hűvös, árnyékos helyeket kerestem, így az éven sok érdeklődővel nem nagyon futottam össze, leszámítva azt az 1 cartársat, aki velem szemben parkolt. A hazaút egész kellemes volt, leszámítva a tikkasztó hőséget. Budapesten megálltunk az Aréna plázában, ahol egy ENV-869 rendszámú 75 és egy német 156 látványa fogadott. Az autópálya után sikerült kifognunk pár gyökeret, akik a 35 fokban 70-nel közlekedtek, nem kis feszültséget okozva nekünk.
Vegyes érzelmekkel tértem haza AlfaCityből, lehetett volna még valami plusz, viszont azt sem állíthatom, hogy nem volt jó. Ha jövőre is elmegyünk, akkor mindenképpen viszek valamilyen sátrat meg pár széket, hogy komfortosabban érezzem magam. Örültem minden személyes élménynek, és annak is, hogy volt jó idő (nekem már túl sok).

És végre sütött a nap!!!! :-) Már pénteken éreztük, hogy ez más lesz, mint a korábbi két nagykabátos, esernyős találkozó! :-) Ragyogó napsütésben és sok röhögés közepedte zajlottak az előkészületek. Egy szuper nyári nap és remek hangulat lett a jutalom szombaton, szebb időt nem is kívánhattunk volna.

Megejtettem a kerékcsapágy cserét. Bal első kerékcsapágy megadta magát, ennek cseréje történt most.Utána futómű beállítás.Most már minden jó rajt, remélhetőleg egy darabig így is marad! :-))

Eddig esemény, de tartok tőle, szarvíz lesz ebből is :(
Tegnap délig tökéletesen ment a klímám. Nagymamámat fuvarozgattam a városban (temető, bevásárlás stb.).
Dél körül egyszer csak felzúgott valami a motortér felől, és a hideg levegő helyett langyos jött, majd pár másodperc múlva elhallgatott, ekkor ismét jött a hideg. Azután ezt ismételgette kb. 15 másodpercenként.
A kímásom az elmondottak alapján arra gyanakszik, hogy vagy nem megy az egyik ventilátorom, vagy a fokozatkapcsolásával van gond.
Kettő ventilátor van a gépben, ha bekapcsol mindkettő, forog egyszerre, csak a forgás sebessége változik.
1.fokozat kapcsol, ha a klíma nyomása eléri a 16bart, majd 11barnál kikapcsol
2.fokozat kapcsol, (hallhatóan felpörög) 21bar -nál
Ha ezek közül valami nem jól működik, megemelkedik a gáz nyomása, mert nem tud visszahűlni, viszont a kompresszor védelme letilt 30 bar nyomás környékén.
Szerdán lesz időpontom, hogy ránézzen.
Addig járunk a 147-tel.
Az Arkangyal ismét a garázsban pihen.

Bevallom, kicsit írígy vagyok, de egyben a legboldogabb ember is a világon, mert örömet tudtam okozni annak, akit a legjobban szeretek!
Nem vagyok régi alfás, még csak most novemberben lesz 2 éve. A tavalyi AC-n még „első bálozó voltam”, és hát nem is volt túl nagy élmény. Egy 5-autós konvollyal száguldottunk fel Komáromba az autópályán. Ámbár meg volt hirdetve egy csomó találkapont, ahol konvolyozni vágyó CarTársakat vártunk, de nem jöt senki. Az AC-n szemerkélt az eső, a gyerekek hamar elunták magukat, ismerős, akivel jót lehetett volna beszélgetni akkor még nem nagyon volt. Így nem is vártuk meg a végét, kora délután hazajöttünk. Azután persze nyálcsorgatva néztem a közös, pózolós fotókat a különféle topicokban. Még a parkolás sem jött igazán össze, mert amikor odaértünk még nem volt másik 159-es, így kezdetem egy új sort. Kisvártatva körbevettek a 156-osok, mert ők meg kinőtték a helyüket.

Akkor kicsi feleségem sóvárogva vonszolt végig a 147-esek között. Én még akkor azt hajtogattam, hogy nem szabad eladni egy 20-ezret futott Fiestát és venni egy ki tudja milyen állapotú, ki tudja mennyit futott 147-est.

Ehhez képest idén, mikor nekem, annak ellenére, hogy az AC előtti héten egy kátyú által lekukázott jobb első gumiabroncsom helyett rohamtempóban megfelelő gumit is tudtam szerezni, otthon kellett hagynom az Arkangyalt, egy kiválóan sikerült AC-t éltünk meg.
A tavalyihoz hasonlóan meghirdett konvoly majd 30 autósra duzzadt: Cegléden 6 alfa, Vecsésen 5 alfa, Szigetszentmiklósnál 10-11 alfa, Annahegyi pihenőnél 8-10 alfa – ez 29-32 alfából álló convoy.
Ezen az alfákból álló „kígyó” élére – közkívánatra, mondván „te szervezted, vezesd is fel” – a mi 147-esünk állt, kicsi párommal a volán mögött. Pedig mondtam neki, hogy középről, vagy hátulról jobb fotózni a convoy-t, de olyan büszke volt, hogy nem ellenkeztem. Bár féltem, hogy szét fogunk szakadozni, vagy valahol rossz irányba megyünk, de belevágtunk.
Annak ellenére, hogy feleségem eddigi leghosszabb útja egyhúzomban a volán mögött az a 45 km volt, amit megtett, mikor hazahoztuk a 147-et, kiválóan csinálta.
Beállt egy 80-as tempóra, mondván a végének gyorsabban kell jönnie, hogy ne maradjon le, majd mikor látta, hogy egy piroslámpa szétszabdalt minket, szépen belassított, hogy mindenki fel tudjon zárkózni. Egyszóval nem szakadt szét a „kígyó, egészen Tatáig. Ott már túl sok volt a lámpás kereszteződés. De ott is csak három kisebb csapatra estünk.
Egy szó mint száz, örülök, hogy ilyen belevaló feleségem van.

Hát igen az AC!
Ragyogó idő, rengeteg ismerős, jó dumaparty-k, és a végén a pózolós fotózkodások az erőd lankáin az alfás haverokkal és autóikkal.
Szeretett Arkangyalom otthon szomorkodott, én pedig a háttérben örültem feleségem örömének, aki tavaly még nem is gondolta volna, hogy idén egy saját alfával vehet részt az AC-n.

Megjegyzés: az én Arkangyalom szinte minden hónapban, így az AC-környékén minden héten hisztizik valamin, ehhez képest a feleségem „Fekete Gyöngy”-éhez a futott km szerinti kötelező dolgokon kívül (olajcsre, klímatisztítás, hosszbordásszíj) még hozzá sem kellett nyúlni! Na ezt add össze barátom!

Olajcsere és valami oknál fogva beindult a klíma :)