Blog
Már 2020-ban felmerült egy Spider túra a Dolomitokban. Anno a Covid miatt nem tudtuk megtenni, az idén újra szóba került.
Elővettem a régi terveket és térképeket. Sajnos kiderült, hogy egy az egyben nem tudjuk bejárni, mert pár dolog a téli-nyári szezon közt zárva van. Ilyen pl a Timmelsjoch hágó, amin átmentünk volna a Sölden környéki magas hegyekbe. Mondjuk az Ötztalgleccser is zárva volt, ott lett volna érdekes felmenni az Európában autóval elérhető legmagasabb pontra…
Szóval a tervek módosultak, most nem megyünk át Ausztriába, így az egyik tervezett szállást is módosítani kellett.
Első nap nagyrészt azzal telt, hogy eljussunk a Dolomitokba. Kb. 500 km várt ránk, ami 6 és fél órányi út.
Giuseppével eredetileg Oberwartban találkoztunk volna, de már Szombathelyen összefutottunk az utolsó magyar benzinkútnál, ahol teletöltöttük a tartályokat. A bendőnket az eredetileg tervezett ponton Oberwartban raktuk tele reggeli címszóval. kb. 250 km után elértük a szokásos OMV kutamat Villachban. Ott újra feltöltöttük a tankokat az olasznál olcsóbb osztrák benzinnel.
Az első érdemi látnivaló Tarvisióban jött, felvonóval felmentünk a Monte Lussari hegyre. Ott meg is ebédeltünk. Az idő kicsit hűvös volt, de a látvány mindenért kárpótolt.
Némi olasz autópálya után elértük a hegyi szakaszt, lehetett tetőt nyitni.
Két hágót másztunk meg, a második előtt sajnos eleredt az eső csukni kellett:
- 864m – Sella Corso
- 1.298m – Passo della Mauria
Innen sajnos végig kísért minket az eső, így a Tizianóhoz kapcsolható látnivalók (szülőháza, festménye) Piave di Cadore-ban kimaradtak.
A szálloda Valle di Cadore-ban szintén esővel fogadott minket.
Az esőre való tekintettel vacsorázni mentünk a szálloda éttermébe. Igazi olasz kaját ettünk, desszerttel bezárólag.
Volt minden: szupercella, szélvihar, aprószemű jég és napsütés. Mindez kb. 30-60 perces váltásokban.
Itt az útra dőlt fákat kerülgetjük 🌳🌲
Km óra állás: 103.316 km
Együtt megtett út: 47.816 km
Együtt töltött idő: 2.169 nap
Tankolt üzemanyag: 3.820,85 liter (ebből 57,36 liter a vásárláskori teletank)
Átlagfogyasztás: 7,87 liter/100 km
Átlagos benzinköltség: 37,08 Ft/km
Napi átlagos futás: 22,04 km/nap
A listám tartalma:
Magassági pont: 1.161db - 1 599 072 m
Hágó: 887 db - 1 075 805 m
Végpont: 252 db - 471 674 m
Vízválasztó: 36 db - 36 281 m
Érvénytelen, autóval nem járható: 24 db - 56 978 m
Földút: 21 db - 47 856 m
Egyéb akadály: 22 db - 52 202 m
Gyalog elérhető: 120 db - 280 413 m
Autóval elérhető: 1.014 db - 1 264 956 m
A számok sorrendben:
Magassági pont megvolt -Hányszor volt meg mag. pont (itt látni hogy ha egy ponton többször is voltunk) - Mennyiség %-ban - Magasság %-ban
Összesen: 387db 494db 796 618m 33,3% 49,82%
Gyalog: 86db 92db 206 076m 7,41% 12,89%
1 PHB-574 Spider 196db 234db 355 962m 16,88% 22,26%
2 LHU-600 Spider 64db 75db 118 161m 5,51% 7,39%
3 NCZ-300 Giulietta 52db 54db 71 387m 4,48% 4,46%
4 LUX-640 Alfa 159 11db 12db 13 557m 0,95% 0,85%
5 RSB-559 Giulia 12db 13db 20 754m 1,03% 1,30%
6 Egyéb autó 6db 6db 4 631m 0,52% 0,29%
7 KMW-012 Alfa 156 SW 5db 6db 4 652m 0,43% 0,29%
8 AA-FQ362 Giulia Veloce 1db 2db 1 438m 0,09% 0,09%
Az idei nagy túra során 27 "alacsonyabb" magassági pontot érintettünk. A júniusi Spider Túrán további 23+1-et, így eddig az idén 51 magassági pontot gyűjtöttünk be.
Nem rossz eredmény :-)
A legszebb részek közé tartoztak a hegyi kanyonok:
- Strada della Forra - 1 kép - Itt 2x mentünk fel és egyszer le. Korábban is jártunk már itt de csak most sikerült megállni és képet készíteni a legszebb helyén.
- Orrido di Bracca - SP27 - 2.kép
A mostani pontok:
- 2.052m Staller Sattel - Hágó -Bm
- 1.617m Bocca del Creer - Hágó -Fm
- 1.469m Sella della Malga Prà Alpesina - Hágó -BPA
- 1.467m Monte Stino - Végpont -F
- 1.430m Chalet Novezza - Hágó -FÁ
- 1.425m Bocca di Navene - Hágó -Bm
- 1.395m Alpe di Neggia - Hágó - ?
- 1.258m Passo Culmine San Pietro - Hágó -BmFÁ
- 1.235m Rifugio Novezzina - Hágó -mFÁ
- 1.179m Passo di Forcora - Hágó -Bm
- 1.100m Rifugio passo Cavallino della fobbia - Hágó -FÁ
- 1.112m Passo del Cavallino della Fobbia - Hágó -F
- 1.100m Albergo Ristorante Da Cecilia - Hágó -Fm
- 1.000m Santuario della Madonna del Rio Secco - Hágó - FÁ
- 965m Scopello-Pass/Passo Scopello/Pian dei Sali - Hágó -PA"
- 941m Passo San Rocco - Hágó -B
- 898m Persone - Hágó -Fm
- 800m Cold' Olda - Hágó -Bm
- 761m San Liberale - Hágó -Fk
- 747m Ampolapass - Hágó -Bm
- 728m Colle Balisio - Hágó -Fm
- 700m Parcheggio del Santuario di Montecastello - kilátó - Végpont - FÁ
- 603m Ponte Cola - Valvestino dam - Végpont -
- 400m Storo - Hágó -FÁ
- 2 x 287m Passo S. Giovanni - Hágó - Bm
Korábbi blogban már írtam, hogy kissé trehány módon rakták össze az autót. Erre a pontjára most jutottam el, hogy rendbe rakjam. Kapott gyári lámpanosós ablakmosó tartályt, és gyári ablakmosó szivattyút, illetve gyári lámpamosó szivattyút, és egy balos lámpamosó fejet (konzollal együtt érkezett, ezt nem kellett felhasználnom.). Ez mind bontott, de legalább gyári. Rendesen gyári állapotra szerettem volna hozni, de még így is hiányzott némi alkatrész, ezeket az itthon megtalálható alkatrészekből pótoltam. T elosztónak első körben a 156-nak a lámpamosó körében található darabot szereltem be, ez visszafolyás gátlós is, így ez nem volt jó, mert a fejek nem tudtak visszatérni az alap pozíciójukba. Ezért a 147-nek a régi szétfagyott elosztójából csináltam egy sima elosztót, ezzel vállt tökéletessé.
A lámpamosó szivattyú, úgy érkezett, hogy be volt állva. Hiába raktam ultrahangos mosóba, még így sem volt hajlandó megindulni. Szétt kellett szedni. Rendesen rozsdás volt a motor. Bőségesen befújtam WD40-el és fogóval megmozgattam a tengelyt. Még fúrógéppel is rásegítettem, innentől már jól működött.
Még júniusban pattant ki a fejemből, hogy kellene egyet autózni itt Tolnában, mert a dombság nagyon jó vonalvezetésű és szintkülönbséggel rendelkező utakat kiad. Pont, amire a Giulia Q teremtve lett. Kitaláltam egy útvonalat, amit előzőleg bejártam a Bravo-val, ugyanis az is fontos volt, hogy az útburkolat megfelelő minőségű legyen és a Q-val lehessen rajta rendes tempóban haladni.
Gondoltam, bedobom a Giulia Q-s ismerősöknek, hogy kinek lenne kedve egy ilyen önfeledt autózáshoz, de végül csak aranytl lett, aki tényleg el tudott jönni.
Vasárnap reggel 10 körül indultunk az 1. képen látható útvonalon Paksról. A bonyhádi MOL kútnál beszéltünk meg 15-20 perces pihenőt, addig én mentem elöl. Mondanom sem kell, de nem kellett 3 és fél óra az úthoz, még ezzel a megállóval együtt sem.
Gyönkig az út burkolata tökéletes és sok izgalmasabb szakasz is van benne. A Gyönk-Hőgyész szakasz már kicsit más tészta. A vonalvezetés kezd igazán izgalmas lenni, de a burkolat kb. a szakasz 50-60%-án nem túl jó. Viszont pont a kanyarokat és azok környékét csinálták meg első körben, szóval azokba bele lehet esni nagyobb tempóval és jól ki is lehet gyorsítani onnan.
Hőgyésztől Kurdig újra jobb az út, meg lehetett kicsit jobban ereszteni. Majd Kurdtól Lengyelig (vagy inkább a mekényesi elágazóig) következett a túra egyik legizgalmasabb szakasza. Nagyon kanyargós, erdős domboldalban vezető út, fákkal befedve, szinte végig árnyékban. Ráadásul fehér aszfalttal és természetesen szalagkorlát nélkül... Az autók folyton csúszkáltak alattunk már kisebb gázra is és egymást érték a jobbos-balos kanyarkombinációk. Ez meg is izzasztott minket kicsit.
Aztán tovább Kisvejke felé megint tökéletes útminőség következett, ahol meg lehetett ereszteni az autót, viszont Kisvejkétől Tevelig inkább csak túl kellett élni azt a pár km-t.
Ez után következett egy szintén kedvenc szakasz, a Tevel-Bonyhádvarasd-Bonyhád. Ez is egy gyors szakasz, tökéletes burkolattal, nagy szintkülönbségekkel és technikás kanyarokkal. Pont jó volt a pihenő előtt még megküldeni ezen a gépeket.
A MOL-on kicsit megpihentünk, ittunk egyet, mondani sem kell, de egyből álltak be mellénk más Alfák, akik észrevettek, ment a fényképezkedés. Átbeszéltük az út következő szakaszát, aztán Laci ment előre. A Mecseknádasdtól majdnem Pécsváradig tartó többsávos, hegyi kapaszkodós szakaszon nagyon meghajtottuk, folyamatosan kellett mindkét párhuzamosan haladó sávot használni az ívekhez.
A Pécsváradtól a véméndi M6 lehajtóig tartó szakasz szintén egy jó autózást biztosít, bár helyenként itt is elég szar a burkolat. Ennek ellenére Laci durva tempót diktált, úgyhogy nem vettem nagyon lazára. Ekkor volt, hogy picit leért az alja egy bukkanó után az autónak. Még azóta sem néztem alá, nem csattant olyan nagyot, valószínűleg csak valamelyik műanyag rész, de azért nem esett jól :)
Utána felhajtottunk az M6-ra, átrongyoltunk Magyarország leghosszabb közúti alagútjain, majd Bátaszéknél lejöttünk és következett a túra újabb gyöngyszeme, a Lajvérpuszta-Palatinca-Szálka-"Szálkai lehajtó az 56-osról" szakasz. Ez volt az utolsó aznap, amin rendesen megküldtük a gépeket. Ennek végén fordultunk vissza a Mausz kápolnához, ahol a képek is készültek.
Ez után még levezetésnek a pályán kerülve Szekszárdot, Szedresnél lejöttünk és még egyszer megtettük a tengelici utat Paksig. Ott felvettem barátnőmet és elgurultunk Faddra, a környék "olasz Mekkájába", a Progetto Manfredi étterembe. Egy kellemes ebéd után pedig mindenki hazaindult.
A túra kezete előtt egy jó 50 km-rel tankoltam, majd a pizzázás után tankoltam újra tele a gépet. Tehát a megtett 335 km első és utolsó 50 km-re elég light-os volt. Az átlagfogyasztás így is 15,26 L/100km-re jött ki a két tankolás között.
A vásárlás óta szúrta a szememet a tetőn és a géptetőn megégetett lakk, így az egy hetes szabadság alatt leadtam a vasat a közeli polírműhelybe. 🙂
5 napos meló volt, takarítással, oldással, többlépcsős kezeléssel, majd ápolással.
Beszéljenek a képek az eredményről. 🤤😍😁
Így már büszkébben jelenek meg vele, mellette. Alakul ez szépen, lassan.
