Blog
A franciák egyébként nagyon kulturáltan vezetnek, alig láttam idiótákat (pontosítok: nem láttam) - lásd még szombat délelőtt M7-esen Balaton felé, külső sávban 170-nel és/vagy dugóban előző felebarátaink.
Autópályán szinte mindenki betartja a 130-at, ez valószínűleg betudható a sok fixen telepített traffipaxnak, az országutakon azonban nem találkoztunk ilyennel. Ott mennek is gyorsabban, 80 helyett 90-100 az általános (kivéve a 70-nel haladó biztonsági játékosokat). Rendőrt egyszer sem láttunk (kivéve egy későbbi benzinkutas esetet). Waze erősen javallott, naprakészen mutatja ahol figyelni kell, főleg ha be van kapcsolva ÉS figyeli is az ember mit mond pontosan.
A fixen telepített trafiknak ugyanis egy része szakasz sebességmérésre van beállítva, és hát volt olyan ahol ezt csak a második trafinál olvastam el. Az EU-s együttműködésről Franciaország és Magyarország között lehet hogy később tudok majd többet mondani...
Az autópályák és autóutak minősége mindenhol kifogástalan, lehet hogy nem az a német kifogástalan, de a minden elvárásnak megfelelő kifogástalan... Ez akkor volt szembetűnő amikor hazafelé átmentünk a francia-olasz határon de erről majd egy másik posztban...
A benzinárak hasonlók a német vagy olasz árakhoz, de ellentétben a szomszéd országokkal a franciáknál nincs akkor különbség ha autópályán vagy máshol tankol az ember. Persze pár centtel drágább lesz de nincs 20-30 extrém esetben 40 centes különbség. Viszont nagyon sok helyen talál az ember önkiszolgáló kutakat. Az áruházak parkolóiban széleskörűen elterjedt, és - feltéve hogy hinni lehet a régi matricáknak - még itt is sokszor E5-ös benzint kap az ember, de a hivatalos kutak is éjszakára átállnak önkiszolgáló üzemmódba. A magyarországi kártyákkal csak egyszer akadt gondom az is Olaszországban, a legkisebb kutakon is lehetett kártyákkal fizetni. Kivéve persze ha az adott kút mondjuk mégsem működik önkiszolgáló módban, ez volt az egyetlen találkozásom a rendőrökkel.
Narbonne-ban a hazaút előtti este tele akartam tankolni az autót ezért egy "rendes" TotalEnergy kútra álltam be persze a kassza már rég zárva volt (este 9 körül). Nyúlfarknyi franciatudásommal (lásd még Visa MasterCard logók) látom hogy lehet hitelkártyával tankolni, de többszöri próbálkozás után is kudarcot vallottam. Kigurultam a kút mögé és elkezdtem kiguglizni hol van a legközelebbi kút. Ezalatt beállt egy rendőr furgon és kiugrott belőle 2 vidám és egy morcos golyóálló rendőr. Oda is mentem hozzájuk megkérdeztem tudnak-e angolul és miután bólintottak megkérdeztem, hogy lehet-e ezen a kúton ilyenkor kártyával tankolni, mire a barátságos fiatal rendőr kizárólag franciául előadott válasza közben szerencsére bólintott.
Na ezek után nekik sem sikerült tankolni, de kisebb tanakodás után átgurultak a másik oldalra, majd a srác odajött és szólt (továbbra is franciául) hogy csak a kutak egyik (=másik) oldalán lehet ilyenkor kártyával tankolni. Szóval ilyen van, de egyébként flottul működik mindenhol a tankolás - viszont arra ne számítsatok hogy ablakmosáshoz vizet, kefét szivacsot bárhol is találnátok, ezt még a legnagyobb autópályás kutakon sem találtam. Az önkiszolgáló mosók cserébe éhesen nyelik az 1-2 eurós érméket de legalább sokfelé van belőle...
A lámpákra is érdemes figyelni, soknál jóval rövidebb idő telik el a zöld- sárga -piros között mint nálunk, ez egy piros lámpás kamerával megfűszerezve drága mulatság is lehet.
Autópálya díj változó a leghosszabb szakasz amit megtettünk Narbonne-olasz határ kb 450 km 19,6 EUR, az autóutak ingyenesek, ha van ideje az embernek akkor lehet költséget optimalizálni.
És végül a szomorú rész: Giuliát egyet sem láttam (ok, Olaszországban végül láttam egy francia rendszámosat...). Stelvióból többet is, 147-156-159-Giulietta pedig egész sok szaladgál, már amennyire a Renault-Peugeot hegemónia mellett lehet azt mondani hogy egész sok. A franciákban úgy látszik több a nemzeti érzés mint az olaszokban, sokkal inkább hazai autókkal járnak, az olaszoknál sokkal több németet láttam mint Franciaországban.
Árakban kb Olaszországi árakkal lehet számolni, pizza 8-15 EUR, főétel 12-20 EUR de mi ettünk 12 euróért 3 fogásos menüt is egy kis faluban. A bevásárlást meg lehet úszni horvátországi vagy akár itthoni árakon. Péksütemények nem olcsók, 2,5-2,7 EUR egy átlagos helyen, sajnos nagyon finomakat sütnek. Baguette 0,35-0,85 EUR de 1 euróért már hármat is lehet venni. Az autópálya olcsóbb mint a horvátoknál, szállás igénytől függően horvát-olasz áron.
Mindezzel együtt igazi élmény az autózás Franciaországban, jók az utak, rengeteg a látnivaló, semmi sem áll útjában egy jó kis road tripnek. Ha egyszer rászánja magát az ember nem fogja megbánni.
Megvolt ez is. ugyanott, ahol már kétszer is.
166100 Km. Előtte volt egy kis Badacsonyi "olajbejáratós" túra is. :)
Ahogy az "előtte" képeken is látszik, elég sok rozsda volt a motortérben. A hossznyúlványokon, a keresztmerevítőn..... Ezeket megpróbáltam eltüntetni. A cél továbbra sem a kiállítási autó, hanem egy hosszútávon működő (nem elporladó) pályázásra is alkalmas utcai autó.
A keresztmerevítő és a nyúlványok alja csiszolás, rozsdátlanítás után a szokásos Hammerite smooth silvert kapta,míg a többi rész az utolsó képen látható alapozót és a gyári színt.
Kétszer elveszett amit írtam, úgyhogy elkezdem kisebb darabokban írni az élményeket mielőtt kidob a fórum mentés nélkül...
Szóval elindultunk a nyaralás utolsó szakasza felé a tengerpartra. Két lehetőséget dobott fel a Waze és a Google, az egyik az A6/A7-en, Lyonon keresztül a másik a La Meridienne-nek nevezett A75-ön. Érdekes módon bár Lyonon keresztül 70 km-rel hosszabb volt az út időben pár perc volt a különbség és miután Lyon kb félúton lett volna, a másik szakaszon térkép alapján nem találtunk első látásra is érdekesnek tűnő megállót először Lyoni megállóban gondolkodtunk.
A barátaink lebeszéltek, szerintük a másik úton legalább annyi látnivaló van, nincsenek dugók, és jóformán útdíjat sem kellene fizetni. Amikor azt is észrevettem, hogy ez az út a Millaui viadukton vezet át, nem volt kétséges merre megyünk.
Útközben rájövök hogy miért tart egy 70-km-rel rövidebb út ugyanannyi ideig, ugyanis az út egy szakasza országúton vezet. De már itt is építik az autópályát, de nem csak úgy ímmel-ámmal, annyi munkagépet meg embert láttunk, azt az 50-60 kilométert ebben a tempóban valószínűleg pár hónap alatt összerakják, és a kb 1000 km francia autópálya alapján még jó is lesz. Szóval 50-60 km-en jön a vonatozás, sokszor már félkész autópályán, dugó sehol, szépen haladunk így is. És még azt hittem a franciák is kaotikus népek de amit láttunk az alapján ezt egyáltalán nem lehet mondani.
A félút Clermont Ferrandnál volt, bár azt hallottuk, nem egy kihagyhatatlan város, mégis itt álltunk meg először. Amikor haladtunk a városközpont felé akkor derült csak ki, hogy itt van a Michelin főhadiszállása, sok letűnt kort idéző régi gyárépülettel (pl ez itt, amit pont arra használtak régen amire tippelne az ember. Akár 200-250 ezer kilométert is gurultak a kis "vonatok" egy-egy gumit tesztelve) és persze újakkal, látogatóközponttal és sok a cég által szponzorált dologgal.
A város egyik különlegessége egyébként az, hogy a környékbeli hegyláncok vulkáni kőzetéből épült a régi városközpont, aminek mondjuk elég megdöbbentő hatása van, ha egy Gotham city filmet forgatnék biztos benne lenne ez is...
A régió - Auvergne - egyébként önmagában is elég látnivalót kínál egy 2 hetes útra, akár kirándulásokra vágyik az ember, akár városnézésre, vagy csak jókat akar enni, az Auvergne-i sajt pl egész Franciaországban nagy hírnévnek örvend. Itt van egy rövid bemutató, itt meg egy jó.
Azért átgurultunk még Issoire-on is le a folyóhoz, ami állítólag bányászváros volt, hát nem tudom, de akkor itt még bányásznak sem volt olyan rossz lenni mint máshol... Innentől az autópálya egyébként meredeken emelkedni és kanyarogni kezdett majd felértünk egy "kisebb" fennsíkra, ami mutatja az ország méreteit is: a következő 250 kilométeren 800-1100 méter magasságban vezetett az út, gyönyörű dombos tájakon keresztül. Itt a hidak szerelmesei is megtalálják a számításaikat, kőviaduktoktól az Eiffel által épített Garabit viadukton át, a szerintem a hídépítés 7 csodájához tartozó, és a világ legmagasabb közúti hídjának valamint leghosszabb ferdeköteles hídjának számító Millaui viaduktig. Na itt meg is álltunk, egy jól kiépített parkolóból lehet elsétálni a kilátópontig és gyönyörködni abban hogy mit tud alkotni az ember - és persze a lenyűgöző tájban.
250 kilométer után talán még annál is gyorsabban ereszkedve mint ahogy feljöttünk (7-9%-os lejtőkön) hirtelen megváltozik a táj megjelennek a mediterrán tetőcserepek a szinte már spanyol stílusú házakon, és a növényzet is a horvát, olasz tengerpartot kezdi idézni. Nemsokára rátérünk a Földközi tenger partján végigfutó A9-re, ahol már sokkal több a kamion, a legtöbb spanyol (de sokszor pl román stb) rendszámmal és persze sok autó amin látszik hogy nyaralásból jön vagy oda igyekszik. Nemsokára feltűnnek a Pireneusok magasba törő csúcsai is és mi megérkezünk úticélunkhoz, Narbonne közelébe.
A mai nap a tömegről szólt...
Célba vettük Veronát, de előtte egy kicsit shoppingoltunk a Grand' Affi Shopping Center-ben, amit idefelé találtunk tankoláskor. Csak a leendő unokánk kapott cuccokat :-)
Aztán jött egy kis filozofálás tankolás ügyben. A mobil app segítségével (Fuel Flash) még itthon találtam egy olcsóbb kutat. A gond csak az volt hogy önkiszolgáló és nem volt idő a tanulmányozásra, úgyhogy bedobtam egy ötvenest és beletöltöttem PHuBi-ba 31,47 litert. A városból kifelé még 15 Eurót dobtam be, mert olcsóbb kutat sehol sem láttunk, sajnos a kártyás fizetést nem sikerült kibogoznom úgyhogy nem lett tele.
Első úticélunk a Verona Castel San Pietro (45.447748, 11.002948) volt, furcsa volt hogy a palotához fel lehet menni kocsival, de lehet. A kilátás Veronára csodálatos.
Innen az aréna melletti mélygarázsba mentünk (45.436622, 10.991730) ahonnan pár perces sétával elértük az ókori színházat.
Bemenni sajnos nem lehetett mert éppen az opera fesztivál zajlik és a belseje most egy színpad.
Megebédeltünk az aréna melletti téren, majd körbesétáltuk a színházat és még vagy egy órát mászkáltunk a városban. A klasszikus erkély most kimaradt, mert még 2015-ben jártunk ott a Párduccal.
Sok látnivaló van, viszont feltűnően kevés volt a turista.
Innen Sirmione felé vettük az irányt egy kis sétára az óvárosban. Néhány kör után egy éppen távozó autó helyén elég közel sikerült parkolót találni a bejárathoz.
No, itt már volt tömeg - ami zavaróan furcsa volt - így egy kiadós séta után visszamentünk a szállodába.
338 fénykép és 145 km a mai nap mérlege.
Felraktuk a GTR Sport felniket új hankook gumikkal. Már nagyon kellett. Persze a hátsó fékbetéteket is cseréltük mert már kopott volt. Tárcsákat csak felszabályoztattuk mert még jók voltak.
A féknyergek leszórva lefestve. Csak sárga lett. 🙂
Ha visszakerült a hátsó híd, jöhet a fékrendszer összerakása majdnem a teljes fékcső rendszer új lesz.
Kezelésbe vettük a hátulját. Levettük a hátsó hidat benzintankot. A helye lepucolva le alapozva. Még kap alvázvédőt előtte pasztázást a lemezillesztéseknél mert a régi tömítőt megette az a 23 év. 🙂
A hátsó híd szinterezve összeszerelve. Persze új szilentek, ütköző gumik ,rúgó alátétek, lengéscsillapítók.
Sziasztok!
Munka és az iskola mellett kissé elhanyagoltam a közösségi oldalakat,így most pótlom a hiànyosságaim.
A decemberi 2oldali küszöbcsere,ajtó lakatolás megvolt,végre a pótkerekem is bemegy a helyére,merthogy az is ki lett kalapálva :D
A fényezés egy része is megtörtént.
Sikeresen vizsgázott műszakin is. ✌🏼
Sőt,a check engine sem világít -sípol már elég rég!
Azóta nem nagyon volt mit csinálni Mimón,így volt egy kis "pihi".
Következő pár projektem a kormány bőröztetése,kuplung csere,fényszóró polír,a kábelhalmaz megszüntetése és Mimó tetejének fényezése.
Egyszerűen leírhatatlan,hogy milyen felemelő érzés a mai napig beleülni és vezetni az én kis Csodám.
